2.~24.

Olvastam, hogy az egyik olvasóm kórházban van, akármiért is van ott,  jobbulást neki!! :DD Ezt a részt külön neked küldöm rebeka301!!! Jó olvasást!! :)

*Harry szemszöge*

Éreztem valamit, valami különbséget az eddigiek között. Olyan, mintha villámként csapott volna belém, éreztem azt az elektromosságot, ami átjárja a testem. 

A nap elbújt a felhők mögé, majd újból előtűnt, s így mert ez tovább is.

Még reggel volt, talán tíz óra felé járhatott, kint feküdtem a tetőn és süttettem magam a napon. Nem voltam már éhes, a szárazzá szívott áldozataimat is már elföldeltem, így semmi teendőm nem akadt. Arra gondoltam, hogy visszamegyek ahhoz a házhoz, ahol minden elkezdődött és véget is ért. Nem szerettem volna emlékezni, és szerintem nem csak én voltam vele így. Csak egyszerűen az a sok boldog pillanat, a vicces megjegyzések és egyebek, hiányoztak. Nem akartam bevallani senkinek, sőt inkább másba fojtottam bánatom. Ilyenkor az emberek az alkoholba menekülnek, én is egy hasonlóan mámoros innivalóba.
Erőt vettem magamon és leugrottam a tetőről, egyenesen a kis udvarunk pázsitjára. Doris, a szomszédmacska most kiszemelt magának és lábamhoz dörgölőzött. Lehajoltam hozzá, kicsit megsimogattam, aztán útnak eredtem. Könnyen oda találtam a házhoz, szinte már jobban ismertem az oda vezető utat, mint a saját tenyeremet. Néha mikor csak tudatlanul koptattam az utca poros terét, akkor is ide lyukadtam ki. A hely megint csak kísértetiesen hatott rám.
Valaki járt itt és biztos, hogy nem mi voltunk, de az is, hogy ismerjük. Nem tudom honnan jött ez az érzés, de így gondoltam. 

Könnyen besurrantam a hátsó bejáraton, mert az ajtó elég roskatag volt és ha megemelem, akkor simán kinyílik. Szerencse, hogy senki sem tudta ezt a módszert. Már rég ki is kellett volna cserélni, de most már teljesen fölösleges volt.
Az ajtó rögtön a konyhába nyílt, s annak egésze valahogy másként hatott. Bizonytalan léptekkel indultam meg, hogy bizonyítékot adjak feltevésemnek. Elsőként a hűtőt néztem, ahol semmit sem találtam, viszont áram alatt volt, tehát valakinek fel kellett kapcsolnia azt, mégpedig a pincében. A fagyasztóban volt egy félig teli sült krumplis zacskó.
Valakinek kell itt lennie, hiszen maguktól nem történnek meg ilyen dolgok.
Vámpír sebességgel rohantam fel Lisa volt szobájába. Szemeim kikerekedtek, orrnyílásaim kitágultak ahogy megpillantottam a helységet.
Az eddig szépen megágyazott ágy most gyűrött takaróval és rendezetlenül elhelyezkedő párnákkal volt látható. Amott egy nyitott bőrönd feküdt a padlón, amiből a ruhák szanaszét voltak dobálva. Leültem az ágy szélére és csak néztem ki a fejemből, az üres polcokat, hogy mennyire kihaltan néznek ki, valaha tele volt színes figurákkal, hógömbbel, most üres volt, pont engem tükrözött. Egyszer volt tele voltam élettel, most belül üressé lettem.
Lágyan aimogattam az alattam elhelyezkedő takarót, majd az arcomig felhúztam azt és az orromhoz emeltem. Az a kellemes menta illata volt...
-Hát visszatértél! 


*Lisa szemszöge*

-Nem, nem terveztem visszatérni! Amint megoldjuk az ügyet, visszamegyek Amerikába!! - jelentettem ki Pattynak.
Egy földalatti hosszúnak bizonyuló helyen voltunk, nem messze egy megállótól, úgy kellett elsuhannunk a sok ember elől, hogy ne lássák meg, mi igen, abba a halálos lukba készülünk menni és á, dehogy akarunk öngyilkosok lenni mert ezt csináljuk.
Eléggé sötét volt, na meg büdös is, már komolyan kezdtem azt hinni, hogy egy szennyvíz csatornában mászkálunk, legalábbis szag alapján ez jött le.
-Pedig tudod, hogy valamelyikükkel össze fogsz futni! Akkor mit teszel? - nyaggatott tovább a témával.
-Bájos mosolyt eresztek felé és arrébb álok.
Szédelegve botorkáltunk a síneken és hallottuk, hogy megint jön egy járat. Lábainkat gyorsaságra kényszerítve futottunk a kis lyukhoz, ahol nem tud elütni a tömegközlekedési jármű.
Hatalmas sebességgel suhant el mellettünk, majdnem magával sodort, de szerencsére nem így lett. Fuhh, ilyenkor bánom meg, hogy belementem ebbe az egészbe, utálom az ilyen feladatokat, mert különösebb erőfeszítést és figyelmet igényel. Viszont jól esik kicsit mocskosabb melóval is foglalkozni.
-Ez húzós vo...
-Csssss! Gyere ide, mögém! - intett Patty.
Kíváncsian néztem amerre ő és szót fogadóan követtem utasításait.
Aztán láttam amit ő, egy kissé részegesen sétikáló alak botladozott a síneken és Seal egyik számát énekelte, mondanom sem kell, hogy mennyire hamisan! De nem ezen volt a lényeg, hanem, hogy kísértetiesen érződött az egész. Egy percre még a vér is megfagyott az ereimben. Megsimogattam libabőrös karomat és néztem - a feltehetőleg - vámpírt.
Hangja el-elcsuklott, hosszúkás vékony lábai sem szolgáltak láthatóan biztonságosan, az egyenletlen talaj sem tett jót neki.
Majd motoszkálást hallottunk a hosszú út egyik feléből, ami pont háttal volt a vámpírnak. 
Aztán alakok rajzolódtak ki a sötétségben. Továbbra is Patty mögött mocorogtam, hogy jobban láthassam mi történik. Nem is kellett oly sokat várnom, a következő pillanatban kék, majd piros fények hatalmas jelensége mutatkozott meg, ahogy egy - gondolom - fegyverből kilőtték azt. Legjobban a tűzijátékra tudnám hasonlítani. Egyszerre volt gyönyörű és elborzasztó. Ezt egy hatalmas robaj követte, amitől még a föld is megremegett a lábam alatt.
Füstfelhők gomolyogtak a levegőben, majd a fény eltűnése során azok is szertefoszlottak, de a szaguk még mindig érezhető volt a levegőben.
Aztán eltűnt, a vámpírnak annyi, feltételezhetően apró darabokra robbant szét.
A hideg levegő ellenére izzadtam, megrémisztettek a látottak, s az árnyékok mindezt eltorzították. Mintha egy horrorfilmbe csöppentem bele, de rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság. Az emberek kegyetlenek...és még ezek a vadászok mennyire azok!!
-Na Georg, mára ez volt az utolsó? - kérdezte egy női hang. A férfi felmordult rá.
-Ennyire előre ne siess! Még vár ránk feladat, de utoljára hagyom azt az öt vérszívót!! 
-Azt élvezni fogjuk!

Egy ördögi kacaj kíséretében lépteket hallottam távolodni, a hangjuk is egyre inkább elhalkult.
Nagy sóhajt eresztettem el, amitől Patty kérdőn nézett rám, legalábbis gondolom, mert nem igazán láttam. Aztán előhúztam a zseblámpát és igazam volt.
Inkább nem szólt erre semmit.
-Ez most más... sőt több, mint az égetéses eset!! - közöltem vele a véleményem. Ő helyeslően bólintott, de kis ráncok jelentek meg a homlokán, majd megrázta a fejét.
-Nem győzhetünk ellenük, kevesek vagyunk ahhoz ketten és az egész vadász bázis kevés volna ehhez! Megnőtt az erejük, nem kellett volna ennyi ideig halogatni a dolgot, mert most már mély hangú víziszárnyasok!!
-Hogy mi?
Nem értettem mire gondol, a kacsákra, vagy milyen állat. Meg hogy is jön ez ide??
-Mély hangú víziszárnyasok, vagyis basszhattyúk! - magyarázta.
Aha..így már más. 
Nem tudtam mi tévők legyünk, ezek láttán mindent vagy semmit alapon kell játszanunk.
-Te is láttad azt a csíkot? - tudakolta, és úgy nézett, mintha tudnám is miről beszél.
Csak ráztam a fejem. Nem láttam semmit, csak a tűzijátékszerű robbanást. De kezdtem úgy érezni, hogy nem néztem meg valamit, amit ráadásul kellett volna.
-Ott voltak az energia vonalak és kizárt, hogy beképzeltem volna. Ezt a földalatti üreget, ami feltehetőleg nem kis erővel bír - magyarázta, majd kilépett a sínek közé. Én követtem és a lámpával világítottam meg az utat, hogy el ne essek a legközelebbi emelkedőben.
-Mire gondolsz?
-Arra, hogy a vadászok valamilyen olyan fegyvert használnak, amik felerősödnek, ha az energia vonalon át haladnak....
-De az ilyen vonalakat csak áldozat felmutatásával lehet feléleszteni!!
-Nem minden esetben, ha tudják merre haladnak azok, akkor már így is erőt nyerhetnek belőle. Csak azt nem tudom milyen fegyverről lehet szó, hogy ez lehetséges legyen.
Beugrottunk megint csak egy lyukba és háttal nekitámaszkodtunk a hideg kőnek és vártuk, hogy szabad utunk lehessen a továbbiakban.
-Azt mondták, hogy az öt fiút hagyják utoljára. Vajon...
-Igen Lisa, rájuk gondoltak.
-De mi okuk van rá?
-Őszintén? Fogalmam sincs, biztos valamivel feldúlták a kis lelkiviláguk! - érződött a hangjában a szánalom, hogy megveti a vadászokat.
Már szóra nyitottam volna a szám, de a metró hatalmas hanggal és süvítéssel zúgott el mellettünk, amitől nem hallatszott volna semmi amit mondok. Aztán végre tova szállt és már csend honolt körülöttünk, messziről már hallani lehetett az emberek nyüzsgését és nyugtalankodásukat, mert sietnének valahova.
Pattyval egymásra világítottunk a lámpával és mintha gondolatban kommunikáltunk volna. Már ő is tudta, a vadászok fel fogják ébreszteni a vonalat...
-...és akkor erősebbek lesznek, mint akár most!! - mondtuk egyszerre.

2. ~ 23.

Sorry, hogy csak most tudtam hozni, de tegnap volt egy kis dolgom. Na de olvashattátok, hogy van új blogom!^^ Nos, én ennél a blonál már számol mikor lesz vége, tehát nem sokára...sajnos :/ De őszintén nem akarnám abbahagyni :)) Mielőtt elszomorodnánk, éljünk a jelennek, hogy még lesz folytatás ;) Jó olvasást, sok kommentet! :DD

Aki még nem tette meg, katt az új blogomra!!  BEST SONG EVER

*Louis szemszöge*

A hónap során felgyülemlő kósza emlékek. Olyanok voltak, mint apró begubózott virágba zárt kis titkok. Talán ez lenne a megoldás, az emlékeket bezárni valahova és többé nem nyomná a lelkünket. De itt nem volt se virág, se zár. Csak puszta tények és eleven képek, amik, ha jobban gondolunk rájuk formát nyernek és történetet.
Még mindig látom, ahogy Lisa apja vészesen közeledik, ő még nem tudta mi folyik ott. Számára ismeretlen lehetett a helyzet. Egyszerűen nem így kellett volna történnie, azt sem tudtuk hogyan kerültünk oda, elromlott az átjáró, vagy mi. Egy barlangban voltunk, sötét volt, a levegő nedves és párás volt, s langyos szellő csapta meg a bőrünket. Néztem, ahogy a kintről beszűrődő kis fényben látni lehetett, ahogy a szellőben Lisa haja lágyan hullámzik.
Utána egy sötét alak közeledik felénk, fut, hallom, ahogy szíve egyre hevesebben ver, ahogy jön. Nem tudtam kicsoda, aztán Lisa elkezdett futni felé és és....és....tűz!!!
Zayn és a Lisa két barátnője, akik inkább a jobb felén helyezkedtek el, onnan egy hatalmas robbanás jött, a dörgéstől, s a csapás hatalmas erejétől hátra röppenve zuhantunk a földre, közben folyamatosan törtek elő lángcsóvák a földből. Kis kődarabok zúdultak ránk, amiket el kellett kerülnünk, mert a robbanás erejétől a húsunkba vájódtak.
Aggódó tekintetek, vészjósló pillantások, azok a kétségbeesett arcok...Mindenki érezte, hogy eljön a halál, már az illata körüllengett minket, nem volt menekvés...
BEEEP...BEEEEEP-BEEEEP-BEEP..........
Nagy lendülettel ugrottam ki az ágyból, minek a szélére helyezkedtem el. Elnémítottam az ébresztőt és megpróbáltam lenyugodni. Könyökömet a térdemre támasztottam, fejemet meg a tenyerembe temettem.
-Nyugi Louis, ez csak egy rossz álom!!! - nyugtatgattam magam.
Gyorsan vettem a levegőt, mellkasom fel-le emelkedett. Régen álmodtam már erről, már vagy féléve, de most visszatért az álom. És ez nem véletlen, valami megváltozott.
 Magamra kaptam egy nadrágot és nagy léptekkel mentem le a nappaliba. Már messziről is hallottam  lányok kéjes hangját, ami tudtam mit jelenthet.
-Melyiket kéred reggelire? A bögyös szőkét, vagy inkább a barnák közül választanál? - kérdezte Harry, amint beléptem a szobába.

Erre a lányok egyszerre nevettek fel. Micsoda tudatlan libák, még a vérükből is árad a hülyeség.
-Nem, kösz! Nem akarok még hülyébb lenni tőlük! - intettem le az ötletet.
Na a lányok kacarászni kezdtek és jobbra-balra dülöngéltek. Az egyik majdnem leesett a kanapéról, mikor Harry visszahúzta őt.
-Hé, hé, bébi, ne ess le! - mondta Harry azon az állítólagos szexi hangján, amitől most égnek állt a szőr a hátamon.
-Tegnap este nem úgy volt, hogy Zoéval leszel? - jutott eszembe.
-Chh, bármelyik pillanatban az enyém lehet. Nem tök mindegy mikor veszem el?
-Na jól van, szerintem itt hagyd abba!! Te full részeg vagy, de azt ajánlom, hogy most vidd el innen ezeket a ribancokat, vagy én teszem ki a szűrüket!!
Vámpírfogaim előbukkantak, mire két lány ijedten ugrott fel és futott el onnan. Remek, legalább kettőnek van esze a többi közül, vagy ők nem voltak annyira részegek.
-Ezt még megbánod Tomlinson! - sziszegte Harry.
-De nem jobban, mint te, Styles!
Ott hagytam őket, talán nem kellett volna, de nem az én saram.
A konyhában Liam, Zayn és Niall álmos fejével találkoztam. De Niall...lehet, hogy kicsit kómásnak nézett ki, de volt valami más a tekintetében, mintha sejtett volna valamit.
-Újra a tűzről álmodtam! - motyogta Zayn.
-Én is! - vágtuk rá egyszerre Niallel.
Előszedtem a hűtőből egy zacskó vért és kis bögrébe öntöttem a felét, majd felhajtottam azt. Tehát mind a négyen erről álmodtunk.
-Talán ez véletlen, de amint tudjátok, én nem hiszek a véletlenekben!! - ittam meg a zacskó másik felét.
Egyetértően bólintottak.
-Mi van, ha... - tudtuk mit akar mondani Liam.
-Nem! Lisa örökké elhagyta ez a várost, sőt egész Angliát. Nehezen tudta feldolgozni az apja halálát. De nem tudjátok Harrynek mit mondott? Mármint azóta ilyen vérszívós vérszívó!
-Azt, hogy utálja és soha többé nem akarja látni! - mondta puszta egyszerűséggel Niall.
Egész eddig nem tudtam, hogy Lisa ilyeneket vágott a fejéhez, de olyan zaklatott állapotban megértem, azt akarta volna, hogy az apját mentsük helyette.
-Minden az én hibám! - csapott az asztalra Zayn - Túl közel álltam a robbanáshoz, ha gyorsabban fogtam volna fel a helyzetet, akkor nem kellett volna elmennie és még az apja is élne. Na meg Harry sem lenne ilyen átkozott hülye!!
-Ja, és minden bizonnyal megtudta volna az apja, hogy vámpírok vagyunk és kinyírt volna minket! Tényleg, jobb helyzet lett volna!!! - nevettem fel.

*Lisa szemszöge*

A házba visszaérve eldöntöttem, hogy kéne valamit ennem, ezért a közeli boltból szereztem fagyasztott sült krumplit, sót, meg olajat és a régi serpenyőt használva kisütöttem párat. S azzal leültem a tv elé és egy aktuális sorozat bámulásába kezdtem bele.
Már többször is hívtam Pattyt, aki persze nem vette fel a telefont. Minek is?
Majd egy csapódással nyílt ki a bejárati ajtó és a lány lépett be rajta.

 -Jesszus, de az ajtó kulcsra volt zárva!!! Hogyan....? - pislogtam rá értetlenül.
-Az most lényegtelen. A kis vámpír barátocskáid is veszélybe vannak! Főleg az egyik...azt hiszem a göndör, akivel az erdőben is voltál mikor először találkoztunk!
Hangja komolynak hatott. Miért nem lepődtem meg azon, hogy Harry veszélybe van? Az a furcsa, hogy még életbe van.
-Szar ügy neki! - vontam meg a vállam.
Egy másik sült krumplit süllyesztettem el a számban és tovább néztem a filmet.
-Engem nem érdekel, ha pár gyerekes vámpír, akinek olyan az agya, mint egy egy hónapos kisbabának, esetleg baja esik, vagy meghal. Tojok rá! A lényeg, hogy a vadászok illegális dolgot műveltek és ami fontosabb, hogy ők okozták a tüzet! A vezért elpusztíthatták, de velem nem számoltak!
Patty leült mellém és elvett pár darab krumplit és megette.
Teljes csendben ültünk egymás mellett, csak a tévé ment, épp a hajnali híreket közölték be. Kinéztem az ablakon, már kelt fel a nap. Remek, nem aludtam semmit, legjobb hozzáállás egy veszélyes küldetéshez, majd kicsit bealszok közben. Vicces helyzet lenne. Ott elbújok az egyik doboz mögött, aztán a vadászok arra lesznek figyelmesek, hogy valami horkoló hangot hallanak, oda jönnek, meglátják, amint kifekszek a földön, horkolok és folyik a nyálam. Érdekes helyzet volna.
Önkénytelenül is elmosolyodtam az előbbi gondolatomtól, mire Pattytől kérdő tekintetet kaptam. Csak legyintettem, jobb ha nem tudja, min jár az eszem.
-Csak hogy tudd, ha valamelyikük is az utamba kerül, az öt srác közül, én simán, szemrebbenés nélkül végzek vele! - közöltem vele.
Elegem van a szánalmas Lisából, akinek megesett a szíve pár "ártatlannak tűnő" vérszívón. Egyszerűen csak el ellett volna különíteni az érzéseimet a munkámtól.
Láttam Pattyn, hogy vitatkozna velem, de értelmetlennek látta, mivel tudta, hogy túl csökönyös vagyok hozzá és amúgy is, percenként változtatom a véleményem, így még bármi lehet.
A lány előhúzott a zsebéből egy térképet, pontosabban Londonét.
-Tehát, az egyik az Oxford Streeten történt...
-MI?? Az lehetetlen, az az egyik leg forgalmasabb környék, szinte lehetetlen megúszni szemtanúk nélkül...
-Kivéve, ha kitörlik az emlékezetüket!! De ez három köt össze. Egyik a New Oxford Streeten halad át. Az egyik az Oxford Circus, aztán a Charin Cross és végül a Holborn. Mind földalatti közlekedéssel megközelíthető.
-Tehát most nem a felszínen támadnak, hanem a föld alatt? Ebben mi a logika?
-Sok magán kívül lévő vámpír oda megy, vagy mert öngyilkos akar lenni, vagy csak jó murinak tartja.De ha összekötöd a pontokat, akkor egy pajzsot kapsz, látod?
Patty előszedett egy piros filcet a farzsebéből és összekötötte a helyeket. Valóban ez volt, vagyis ki akarják tisztítani a környéket. De miért pont az a részt? Mire jó az nekik?
-Nekem valami nem tűnik okésnak ezzel kapcsolatban. Tuti van valami baki, vagy valami, amit nem vettünk számításba. Különben miért így csinálnák? - idegesen túrtam bele a hajamba. Hiányoltam egy kis kávét, de mivel nagyjából az egész házban nem volt élelmiszer, se más, ezért nem tudtam csinálni magamnak, csak ásítoztam.
-Ez az, amire nem tudtam rájönni. Megvannak ezek a nagyobb részletek, de az okát nem tudom kitalálni!
Hirtelen felugrottam.
-A pajzs a védelmet jelenti. Mi van, ha láthatatlan vonalak mennek át rajta, amik a vámpírok erejét nőveli? Tudod, vannak a Ley-vonalak, mármint azok nagyobbak és talán nem errefelé vannak, de valami ilyesmire gondolok. Hogy egy energia vonal közre fogja azt a helyet!
Patty arcára döbbenet ült ki, még én is meglepődtem magamon, de büszke voltam.
-Most már megvan egy esetleges ok. Nálad van elektromágneses műszer? Amivel a szellemeket szokták vizsgálni.
-Ami világít és mutatja, hogy mekkora az energia ereje? Még szép, hogy van!
Tudom mire gondol, ugyanúgy jó a szellemek keresésére, mint a láthatatlan energia vonalakéra, ahogy erősödik, akkor látni fogjuk.

Új blog!!

Sziasztok!! :DD Remélhetőleg még ma lesz rész :)) De addig is, itt az új blogom!! JEE :DD Iratkozzatok fel, kommenteljetek :))

BEST SONG EVER

2. ~ 22.

Sziasztok :)) Imádtam ezt a rész írni, remélem tetszik!! :D

1 Év Múlva
Az életben ide-oda cikázunk. Hajt a vágy, hogy megismerjük az ismeretlen, megmásszuk a legnagyobb csúcsokat és olyat tegyünk le az asztalra, amire mások nem képesek. Hogy elmondhassam, igen, én más voltam, olyat vittem végbe, amit más nem tudott volna. Hisz én is olyan munkásságot végeztem, amiről sokan nem is sejtenek, hogy ilyen létezik. 
Az emberek buta, primitív lények, amiket csak az ösztön hajt. Vadásznak születni kell! Ez nem áldás, s nem átok, valami más, amire még kifejezést nem találtak. 
Hónapok alatt sok minden történt, talán túl sok. De a napok teltek és múltak, mint egy vég elláthatatlan hajsza, hisz mindenki rohan, velünk együtt az élet is. 
-Hé, Lisa, gyere már! - ordította az egyik társam kintről.
Gyorsan elszedtem egy újságot a benzinkút kisboltjából, kifizettem és mentem is az autóhoz.
A melegtől eszméletlenül izzadtam, hatalmas hőség tombolt errefelé. Minden pillanatban abban reménykedtem, hogy olyan helyre utazunk, ahol normál a hőmérséklet, de ahova mentünk vagy hideg volt, vagy meleg, pedig jól esett volna egy kis köztes állapot.
Gerg ült a volánnál, én az anyósülésen, Nina, meg a többiek mögöttünk. 
Egy furgonnal jártunk vadászni Amerika északi részére, mert itt is elszaporodtak a vérszívók, akikkel csak a baj van.
-Indulhatunk srácok? - kérdezte meg Greg.
Bekapcsoltam a biztonsági övet és már gurult is autó tovább.
Sivatagos részen mentünk át. Az ablakot lehúztam, hogy a nagy hőségben legalább egy kis szellőhöz juthassak. Hátul mindenki legyezővel és vízzel hűtötte magát, amennyire tudta.

-Nina, nyújtsd előre a papírokat! - szóltam neki hátra.
-Melyikeket?
-Ami a sárga dossziéba van!
Pár pillanat múlva már a kezembe foghattam azt. Kinyitottam és előhúztam belőle két lapot. Gyorsan végigfutottam a sorokon, hogy mégis hova kell mennünk. Visszaadtam Ninának a dossziét, s beállítottam a GPS-t, hogy a rendes irányba mehessünk.
Nem voltam biztos abban, hogy van errefelé térerő, de telefon halk zenélésével biztosította, hogy van. Kiszedtem a zsebemből, megnyomtam a megfelelő gombot és a fülemhez emeltem.
-Szia! - rögtön felismertem Patty hangját.
-Hello, mizujs csajszi?
-Idegesen és te?
-Fáradtan, rég voltam a saját ágyamban!
-A vadászok megint támadtak! - tért a lényegre.
Az lehetetlen, már több, mint fél éve, hogy elűztük őket onnan, ami jó pár áldozatot is követelt. 
-Tessék? Hol??
-Londonban, ide kell jönnötök, egyedül nem bírunk velük!
Nem akartam visszamenni Angliába, nem vágytam Enfield közelségére, ahol az otthonom is volt. Túl sok rossz történt ott.
-Nem sokára Denverbe vagyunk, ott felszállok egy londoni gépre és amint tudok, ott leszek!
A magánügyi problémáimat meghagytam magamnak és inkább a lényegre koncentráltam.
-Köszönöm, akkor hívj, ha odaértél!
S ezzel kinyomta.
Visszacsúsztattam a zsebembe a telefonom és megint az utat kémleltem, nem akartam tovább bontani a témát a többiekkel.
-Tehát itt hagysz minket... - szólalt meg végül Greg.
Tudtam, hogy túl nagy volt ez a csend.
-Muszáj, a vadászok újból elkezdték azt, amit egy éve. És ami akkor történt...hát nem kéne, hogy megismétlődjön!
Immár csend honolt az út során az autóban. Gondolom Greg is visszaemlékezett az akkor történtekre. Az én fejemben is többször megjelent az az emlék, több hónapon keresztül rémálmaim voltak tőle. Síró emberek hangja, ami visításba és torz hangokba megy át..életem legfélelmetesebb napja volt. És elveszítettem egy embert, aki számomra a legfontosabb volt...
Egy darabig néztem a kinti sivár tájat, majd szemeim lekókadtak és álomba merültem.

*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*

Álmomban megint csak a tűz eset játszotta a fő szerepet. Riadtan ébredtem fel, akkor már a hotelszobában. Levegő után kapkodtam, szívem hevesen vert, könnyeim égették a szemem, majd azt az ismerős sós ízt éreztem az ajkaimon.
-Nyugi Lisa, csak álmodtál..megint egy rémálmod volt! - nyugtatgattam magam.
Magam elé meredtem, már kezdett kivilágosodni a szoba, de még javában hajnal három környékén volt. 
Gondolom miután elaludtam a kocsiban, végigaludtam mindent és mire megérkeztünk, felhoztak ide aludni. Mindig annyira aranyosak voltak velem.
Még a tegnapi ruha volt rajtam, miután megpillantottam a bőröndömet, lerohantam, kiválasztottam pár cuccot és azzal együtt a fürdőbe vonultam. Letusoltam és felöltöztem. Elhatároztam, hogy még ma kora reggel keresek egy gépet és visszamegyek Londonba, abba a házba, ahol minden elkezdődött.
Belepakoltam a levetett ruhákat a bőröndömbe és azzal együtt elhagytam a szálloda területét. Egy kis ragacsos cetlit tettem az autó ablakára búcsúzóul. Sikerült leintenem egy taxit, ami elvitt a reptérre. 

_este 23:12_

Késő estére már Enfield poros utcáit koptattam. Az ismerős illatok, a sok emlék. A kedvenc pizzériánk, ahol először bandáztunk közösen. A nem messze lévő sikátor, ahova követtem anyukám hasonmását. A vámpírbár, ahol elkaptak, de valaki megmentett. Az a személy, aki nagy hatással volt az életem azutáni részének. És az iskola, ahol a két legjobb barátnőmmel jártam, emlékszem, ahogy Zoé egy könyvet bújva állt Sue mellett, aki egy pasival flörtölt éppen. 
Annyi szép emlék, és immár mindet az enyémnek tudhattam.
Végül, de nem utolsó sorban a ház. Ami elhagyatottan és gazdátlanul állt ott, szinte már hívogatott magához. A kertet most senki sem gondozta, eluralkodott benne a káosz, a fű hatalmasra nőtt.
Megálltam a kis kapu előtt, könnycseppek kezdték csípni a szemem. Erősen kapaszkodtam a bőröndömbe, nem mertem megmozdulni, csak bámultam azt a barátságos kaput, amit annyiszor festettünk újra, hogy már megint pattogzott le róla a festék, apu állandóan káromkodott miatta.
Erőt vettem magamon, kinyitottam a kaput, előkotorásztam a ház kulcsait és egy mozdulattal kitártam az ajtót is. Nagyot szippantottam a fülledt benti levegőből, apu illata volt, vagyis otthon illata. 

Poros volt az egész, volt mit rajta takarítani. Lépteim után az ismerős kis nyikorgó hang volt hallható, ahogy a parketta jelezte, nem mai gyerek. Rápillantottam az egyik ajtóra, ami hanyagul a padlóra volt dobva, az a szoba volt a fürdő, ami immáron romokban állt, törmelékek borították. Emlékszem a robbanásra, mikor visszajöttünk a poolból, az életünk múlott rajta, úgy rohantunk ki onnan, aztán az egész beomlott, közben az egész ház egyben maradt. Többé nem volt használható a lenti fürdő.
Ugyanolyan volt az egész, ahogy emlékeztem rá, ahogy itt hagytam, csak koszosabb. Felmentem a szobámba. Az a pici kis helység, mikor általánosban Sueval és Zooval szellemet próbáltunk idézni, még mindig ott van a parkettán a nyoma, amikor még tüzet is gyújtottunk hozzá. Még az is hiányzik, amikor apu leszidott miatta.
Visszaemlékezésemből a telefonom csörgése zavart meg.
-Háló?!
-....
Nem szólt bele senki sem, egy kis zörgés, de semmi érdekes.
Kinyomtam, ismeretlen szám volt. Biztos megint valami hülyegyerek szórakozott velem.
Lementem a pincébe, felkapcsoltam az áramot, meg a vizet. 
Utam ezután a temetőbe vezetett, vettem egy csokor virágot és egyenes kis fekete márvány sírhoz sétáltam, amitől újból sírnom kellett volna, de nem tettem, erős maradtam.
Leguggoltam, a virágot a kis sírkőre tettem és újra, meg újra elolvastam a nevet. 
Most, hogy ő nem volt, az életem egy irányba fut.
Minden a tűz miatt volt, ha nem engedjük ki a szörnyeket, akkor talán még most is élne. Az egész az én hibám. Nem gondoltam volna, hogy apró cselekedettel megpecsételem más sorsát is.
-Apu..annyira hiányzol! Ha itt lennél, akkor tudnám mit tegyek... - nem bírtam tovább, könnyeim patakokba hullottak le.

1D.édöss

http://luckyqyepp.blogspot.hu/
Legeslegelső blogom, és egyben kedvencem is. Ez az, amit még élvezettel írtam és egyszerűen jó visszaemlékezni a vele kapcsolatos gyönyörű emlékekre :)) Holnap szerintem jön ebbe a blogba is új rész, tehát nagyon szépen kérlek, legalább olvassatok bele, mert ebbe a blogba fejlődtem a legtöbbet és tanultam meg mindent :D

2. ~ 21.

Sziasztok, sajnálom megint, hogy késtem, csak lekvárt csináltunk egy jó ideig és nem volt nagyon időm. Tegnap meg elvették a telefonom, mert egész nap nem vettem fel és ezt már sokszor eljátszottam, de hát nya, elfelejtem mindig felhangosítani >.< De ma benéztem és egyrészt jesszus, mert több, mint 40 ezer oldalmegjelenítés az azért nem semmi, a kommentek kevesek, hát de ez van Azt a párat meg nagyon szépen köszönöm! :DD No, de legyetek rosszak és jó olvasást! Kommenteljetek..puxx..  :*

A lány hirtelen rám kapta a tekintetét, elkerekedtek szemei, majd nagy gyorsasággal elköszönt az őrtől és bement a bárba.

Csak pislogtam, nem értettem miért rohant el előlem ilyen gyorsan. Hátranéztem hátha nem is miattam volt, de senki sem volt mögöttem. Erőt vettem magamon és simán bejutottam a szórakozóhelyre, ami a vámpírok átható bűzétől volt tele. Rosszul lettem tőle. Az egyik sarokban a vérszívó az áldozatával táncol, míg nem becserkészte és jóízűen kortyolgatta aromás vérét.

Nagyot nyeltem, helyrehoztam a levegővételem, ami közben egyre gyorsabb lett. 

Már megőrjített ez a hangos zene, legszívesebben haza mentem volna, nem nagyon vagyok az a bulizós fajta, néha jól esik, de hosszabb ideig nem annyira nyerő.

Ezzel a hellyel sem vannak szép emlékeim, főleg mert itt ismertem Edet, aki remélem már rég halott.

Kényelmetlenül éreztem magam, szememmel Suzieékat kerestem, de nem láttam sehol se őket.

Csak azt a lányt láttam, akit nem rég a bár előtt, lopva, de rám pillantott néha, láttam, ahogy próbál elkerülni, de én egyenesen felé tartottam. Ha nem lett volna ilyen gyanús a viselkedése, akkor nem is törődök vele, de így, szinte elkerülhetetlen volt az ügy.

Egy másodpercre mintha szárnyakat láttam volna, pislogtam párat, s eltűntek. Lehet csak képzelődtem, biztos így volt.
-Hé, szia! - szólítottam meg.
Megpróbáltam túlkiálni a zenét, reménykedtem benne, hogy legalább meghallotta. Ráadásként megérintettem a vállát, mire felém kapta a fejét.
Elmosolyodtam.
-Szia, Lisa vagyok! - nyújtottam a kezem.
Óvakodva, de kezet fogott velem.
-Kelly! - mondta a nevét.
-Örvendek, mond miért rohantál be úgy az előbb? - s egy lépéssel közelebb mentem hozzá.
Ő hátrább lépett. Cselekedetére egy hatalmas vigyor húzódott a számra.
-Öhm, csak sietnem kell haza, ezért sietnem kéne egy kicsit a bulizással.. - nyelt egy nagyot.
Hazudott, ez annyira nyilvánvaló volt, a nyakánál a szíve dobbanás ott az ereiben egy pillanatra kihagyott, majd egyet dobbant, innen nyilvánvaló, hogy hazudott. Ezt még régebben a foglyokon csináltuk, hogy odatettük a kezünket az eréhez a nyaknál és kicsit leszorítottuk, jobban éreztük a nyomást, vagyis, hogy mekkora ütemben ver a szíve, de még közelről is látni az ilyet, ha jobban megfigyelem és most is így volt.
-Értem, nos, csak egy kérdésem volna. Láttál egy göndör hajú, zöld szemű, 19 éves külsejű, helyes fiút? - mutogattam még neki, hogy kb. mekkora lehetett.
Szemei kikerekedtek, majd pislogott és megrázta a fejét.
-Igen, láttam!
-Hol?
-Te azt nem akarod megtudni!
Nem hiszem el, hogy tudna újat mondani nekem, hogy hol tartózkodhat, de furdalt a kíváncsiság, főleg, hogy ő tudja hol van.
-Tán azt hiszed ember vagyok, talán félig meddig igaz is ez. De hidd el, hogy olyan helyeken jártam, hogy nem tudnál meglepetést okozni! - rejlett egy kis düh a hangomban.
-Te vagy... - hangja elhalkult.
Szemöldökömmel kérdőjeleket formáztam, nem értem mire akar ezzel kilyukadni.
-Érted ment el Harry!! - csillant meg szemei a felismeréstől.
Még mindig értetlenül bámultam rá.
Aztán egyszer csak beugrott, az "érted ment le" alatt talán azt érti, hogy Harry is a pokolba ment....utánam..
-Gyere, keressünk valami nyugisabb helyet, ott mindent elmesélek! - fogtam meg a karom Kelly és húzni kezdett kifelé.
Újból mindenkinek nekiütköztem, páran szitkozódtak mellettem, szorongó érzés, hogy izzadságtól nedves bőrük, az enyémhez ér, mindig is undorodtam az ilyentől. Az emberek a zene lüktetésére hullámoztak, s minket is elkapott az ár, ilyenkor nem tudsz nagyon mit tenni, a tömeggel együtt mozogsz. Mint egy folyam, ami sodor magával mindent.
Miután átpréseltük magunkat a csapaton, fellélegezve jutottunk a friss levegőre. A benti levegőhöz képest, jóval hidegebb volt és éreztem, hogy ebből csúnya megfázás lesz így.
Kelly húzott valamerre, fogalmam sem volt merre mentünk, míg nem egy nagy házhoz értünk, akkor elengedett, kulcsait előkotorászta, majd a zárba helyezve nyitotta ki az ajtót. Betessékelt, kabátját a fogasra tette, cipőjét ledobta magáról és táskáját valahova elhajította a kanapé felé.
Kellemes eper illat csapta meg az orromat ez nem is volt furcsa, hiszen a szobában mindenhol eper szín dukált. Nem számítottam, hogy a saját házába hoz el, ahol mellesleg senki más nem tartózkodott. Mertem azt a feltevést is megkockáztatni, hogy egyedül él.

-Kérsz valamit, esetleg teát? - nézett felém.
-Egy kávét elfogadnék! - mosolyogtam rá.
Ő eltűnt valamerre, én addig írtam egy üzenetet, hogy forró nyomon vagyok és nálam találkozunk. Rögtön jött a visszajelzés, hogy rendben.
Cipőmet levetettem, mivel kabátom nem volt, ezért fáztam kint is, de most itt bent kellemes volt az időjárás. Táskámat magamhoz szorítottam és mezítelen lábammal apró lépteket tettem a szobában. A mennyezet magasra nyúlott fel, hova csigalépcső vezetett fel az emeletre.
Helyet foglaltam a kanapén, pontosan Kelly táskája mellett, amit nem rég hajított ide le. Kicsit elmerengtem, mire a lány meghozta a kávémat.
-Köszönöm! - fogadtam el hálásan a feketelevest.
-Nincs mit! - dünnyögte.
Utána ő is helyet foglalt mellettem, táskáját arrébb söpörve huppant le. Kelly csinos lány volt, nem is csodálkoztam rajta, hogy ismeri Harryt, egyet találhatnék honnan ismeri...
-A lényegre térve! Múltkor békésen sétáltam a parkba és megláttam egy fiút, már messziről is éreztem egy különleges aurát és amikor megláttam, először nem is fogtam fel, hogy kicsoda, csak közeledtem felé. S majd addig lehajtott fejét, felemelte és alkalmam volt belenézni abba a gyönyörű zöld szempárba. Aztán rájöttem, hogy ki ő, az a Harry, akit régebben közelebbről ismertem. Ekkor már mosolyogva ültem le mellé és akkor megkérdezte, hogy nagy szárny kéne, amivel repülhetne. Azt hittem, hogy ott nyomban fogok padlót és nevetek teljes hangerőn, de igyekeztem ezt az énemet elfojtani, így csak mosolyogtam. Azt akarta, hogy vigyem le a pokolba! Nagyon nem értettem mit akar ezzel, mondtam neki a tanácsot, hátha megrémítem, de mint mindig, nem hátrált meg. Láttam benne elég elszántságot, amit a tanácsnak is sikerült látnia. Ott mesélt rólad, hogy mennyire fontosnak tart téged. Mikor végeztünk, akkor kint megálltunk, mert ő egyedül akart téged keresni, nagy viták után, de ráhagytam és mondtam, hogy ami lesz vele, az már a saját dolga, innentől nem érdekel! - mesélte el az egészet.
Próbáltam felfogni ezt az egészet, végig vörös tincseit néztem, nem mertem a szemébe nézni, ahhoz gyenge voltam jelen pillanatban, meg kissé féltékeny, bár erre okom nem volt.
-Vagyis a pokolba van, ahonnan nem rég kiszabadultam? - nyögtem fájdalmasan - Óh, ne már, nem akarok visszamenni oda!
Idegességembe belerúgtam volna valamibe, de mivel nem az én holmijaim voltak, így türtőztettem, magam.
-Valóban szerelmes volna egy vérszívó a vámpírvadászba? - mosolygott és lányosan vinnyogott.
Figyelmen kívül hagytam és számításba vettem mit s kéne tennem.
-És te hogyan szabadultál ki? - vett magára egy kis komolyságot.
Elgondolkodtam, hogy most meséljem el neki a WC-s ügyet, hogy még idiótábbnak tartson, vagy kapásra mondjak valamit.
-Ez egy bonyolult dolog, mondjuk úgy, hogy varázsátjárón!
Más nem jutott eszembe, de szerencsére nem is feszegette tovább.
-Segítesz? - kérdeztem tőle.
Felnevetett.
-Hülyéskedsz? Azt a csökönyös szamarat én meg nem mentem! Mondtam, hogy azt csinál amit akar, nem az én ügyem. Ha bajba sodorta magát, ami várható is volt, az a saját sara! - mondta.
-Figyelj, teljesen megértem az álláspontod, de ebben a csökönyös dologban te is hasonlítasz most Harryre!
Ezzel manipuláltam, hogy hozzá hasonlítottam, amit ő éppen az előbb cikizett ki. Fordított pszichológia!
-Jól van, legyen! De ez az utolsó, hogy valaha szívességet tettem! Basszus, én sötét angyal vagyok, nem szívesség teljesítő! - durcáskodott.
Belekortyoltam, már kissé kihűlt kávémba, s egy húzásra felhajtottam és a kis üvegasztalra helyeztem.
-Gyere át hozzánk, ott megbeszélünk egy tervet, ott vannak a többiek is! - jelentettem ki.
-Milyen többiek? - lepődött meg.
-Harry barátai és az én két barátnőm, velük keressük a Szamárcsődört!
-Haha, Szamárcsődörnek hívod Hazzt? Ez tetszik, máris megkedveltelek! - bokszolt bele játékosan a vállamba.
Felálltunk, az ő fekete Range Roverjével mentünk el egészen a házunkig. Ha nem tudnám, hogy Harryvel együtt voltak, akkor azt mondanám, hogy testvérek. Hasonlóan csökönyösek és az ízlésük a kocsik terén sem más..
GPSként mondtam hogy merre kell menni, ő meg készségesen követte útmutatásomat és a házamnál kötöttünk ki, ahol Louis autója is parkolt, ők bent ücsöröghettek, mivel akkor szálltak ki mikor megérkezünk. Kellyt mindenkinek bemutattam, s ő mindent elmesélt, amíg én kinyitottam az ajtót és beinvitáltam őket.
Már a kanapén ücsörögtünk, Sue a sok piától bealudt és erősen Liambe kapaszkodva húzta a lóbőrt, a fiú csak mosolygott és kisimított egy kósza tincset az arcából. Komolyan, ha ezek nem lesznek együtt, akkor a fejemet egy vödör mosogatólébe áztatom!
-Tehát, kinek van ötlete, hogy mentsük meg Hazzt? - tudakolta Kelly.
Megköszörültem a torkom, mindenki rám pillantott, én meg részleteztem a tervemet irányukba.

2. ~ 20.

Hali :)) Igyekeztem hosszúra írni ezt a rész, amennyire tudtam és köszönöm a biztató kommenteket, annyira jól esnek :DD Nem rabolom tovább értékes perceiteket, jó olvasást és komikat milyen lett! :)) xx

Louis beindította a motort, majd elvezetett a nightclubig. Már messziről is hallhattuk, ahogy a zene szól bentről, tehát ma is tele van a helység. Megálltunk egy parkoló szerűségben, én még egy utolsó fegyvert rejtettem el a melltartómba és kiszálltam a többiekkel együtt. Eléggé sötét volt, de amint közelebb értünk a clubhoz ezt az épületből kiszökő fények világították meg a körülöttünk lévő tájat.
Mindenre fel oltunk készülve, még megigazgattam a ruhámat, ezáltal az olló az oldalamnál megmozdult és kissé a húsomba vájt, amitől felnyüszítettem. Mindenki kérdőn nézett rám, hogy mi bajom van már megint.
-Történt valami? - tudakolta Louis.
Legyintettem, hogy semmiség, ennél már rosszabbat is tapasztaltam, csak túl élem..
Az szórakozóhely előtt kígyózó sor állt, aminek franc tudja hol volt vége, mi meg csak szépen odasétáltunk az őrhöz, ami egy hatalmas darab ember volt, a tekintetéről meg ne is beszéljünk!
Zayn csak odasúgott neki valamit, majd elállt az útból és beeresztett minket. Mindegyikőnknek volt párja, Zoo volt Louissal, Sue Liammel, én meg Zaynnel, barátnőimmel a fiúkkal az oldalunkon mentünk beljebb az épületben, amiben nem volt akkora tömeg, mint amire számítottam, viszont a buli ezerrel ment.

Tehát a vonagló testek olykor-olykor nekünk ütköztek. Nem is ismertem őket, talán nem is enfildiek voltak..bár ez nem meglepő, hiszen ismert hely, sokan szoktak idejárni messziről is, na meg mivel egy órányira van Londontól, így érthető a dolog.
Zayn elhúzott valamerre és táncolni kezdett velem. Először nem nagyon értettem mit is akar ezzel, hiszen nem ezért jöttünk ide. Majd közelebb húzódott hozzám, a szívem hatalmasat dobbant.
-Táncoljunk, lazuljunk el! - suttogta a fülembe.
Éreztem ahogy csiklandozza a fülemet, nem ellenkeztem, továbbra is nagyon közel volt hozzám. Éppen egy lassú szám ment, így az a kis távolság is megszűnni látszott.
Nem tudtam volna megfogalmazni a kapcsolatunkat Zaynnel, ilyen barátság extrákkal címet adnék az egésznek. Az ő véleményét viszont nem tudtam erről. De most amúgy sem kezdenék bele egy kapcsolatba se. Hisz annyi minden történt, hogy egy percre sem volt nyugtunk. Komolyan már teljesen elegem van az egészből, legszívesebben otthon ücsörögnék a laptopommal a tévé előtt, késő este meg vadászni mennék. Annyi sok minden változott a "rendes életemhez" képest, egyszerre soknak bizonyult. Meg meg kell mondani, nem voltam az a szemérmes lány, így minden adottságommal éltem és kihasználtam a srácok irányába, aminek ők nem tudtak nagyon ellenállni.
-Jó illatod van! - jegyezte meg Zayn.
Fejemet felemeltem a válláról és nagyokat pislogva néztem rá.
Elmosolyodtam.
-Bruno Banani - motyogtam a parfüm márkáját.
-Nem csak így értettem - vigyorodott el.
Akkor rájöttem. Persze, a vérem illatára gondolt...
-De az a parfümödnek is finom illata van, illik hozzád - mondta azon a férfias hangján.
-Mertél volna mást mondani rá! - böktem a mellkasára.
Lágyan felkuncogott, majd a zene kezdett felgyorsulni, ezért már nem voltunk oly nagy közelségbe.
Pár pillanat múlva megpillantottam a mellettünk vadan táncoló barátainkat, ők is teljes erőbedobással rázták a ritmusra, közben szemükkel kutatták a helységet.
Suzie eléggé vadan táncolt Liammel, aki csak leste a lányt, hogy mennyire jól tud mozogni. Én ezen nem lepődtem meg, Sueval együtt régen jártunk együtt táncra, ő viszont még mindig táncol. Viszont, hogy milyen mozdulatokat tud, azzal meglepett. Azt nem csodáltam, hogy Liam egy pillanatra sem tudta levenni a szemét a lányról, aki teljes kábulatba ejtette. Aranyosak lettek volna együtt, legalább valami jó srác mellett tudhattam volna Suet, akit a barátnőm megérdemelne, mivel eddigi kapcsolatai nem voltak oly fényesek, legalábbis a fiúk akikkel eddig kavart, azokat nem csíptem..és mindig igazam lett, legnagyobb szomorúságomra.
-Hozok piát! - vetette oda Zayn nekem.
Bólintottam, ő meg eltűnt a tömegben.
Én addig mondtam a többieknek, hogy gyorsan elmegyek a mellékhelységbe. Nagy kavalkádok közt, de sikerült rátalálnom.
Izzadtam a melegtől, amikor bementem oda, akkor a hideg szellő csapott meg, ami a nyitott ablakon át szökött be. De nem zavart, jó esett.
Nem volt nagy helység, de célnak megfelelt. A lámpa villódzott, a teremből áthallatszott a tomboló zene dübörgése, kintről meg a ciripelés zaja hangzott fel. Magassarkú cipőmet kicsit levettem, mert már zavarta a lábam és éreztem, hogy ebből holnapra csúnya piros dagadt hely lesz a sarkamon. Elvégeztem a dolgom, majd kilépve a fülkéből a mosdókagylóhoz bicegtem, kezet mostam, figyeltem, ahogy a meleg víz a kezemre ömlik, mikor elzártam a csapot felnéztem a tükörre, ami párás volt és volt valami ráírva.

Mintha ez eddig nem lett volna ott, két kézfej volt rajta, alatta pedig egy név volt, Melissa. Már megint ez a név, egyszerűen megőrjít a tudat, hogy nem tudom ki az. És mit akarhat tőlem? Nem rémített meg a helyzet, hogy már megint valaki rám vadászik, bár már untam a dolgot.
Egy sóhaj kíséretében visszamentem a táncparkettre, ahol a szememmel kutattam Zoéékat, amint megtaláltam őket, csatlakoztam hozzájuk, Zayn átnyújtotta az innivalómat, amit egy húzásra hajtottam fel. Ő elégedetten vigyorgott rám.
-Mi van? Kell egy kis hangulat az estéhez - vontam meg a vállam.
Karjai a derekamra siklottak, majd közelebb vont magához. Louis odament a DJ-hez és valami nyugisabb számot kért, így meghittebben tudtunk táncolni.
Fejemet Zayn vállára hajtottam, majd a poharat egy pincér által cipelt tálcára tettem. Lassan és nyugodtan hullámozott a testünk, csak egymásra koncentráltunk.
-Lisa.. - kezdte el, s egy puszit nyomott a nyakamra - ...ha mindennek vége, eljönnél velem randizni?
Kirázott a hideg minden érintésétől. Fontolóra vettem az ötletet.
-Hmm..majd meglátjuk! - haraptam bele ajkaiba.
Felmordult, majd kezei lejjebb siklottak, a fenekemre.
-Hé srácok, ne itt! - mondta szemrehányóan Liam.
Leszedtem onnan a kezeit és húzni kezdtem a tömegbe. Intettem a többieknek is, hogy jót szórakoztunk, de ideje volna már munkába állni!
Az oldalamba már szinte beleékelődött ollóhoz kaptam és igazgattam kicsit, mert még véres lesz a ruha.
-Te látod valahol? - kiáltotta túl a zenét, ami időközben megint oltári hangerővel bírt.
Megráztam a fejem, majd tovább húztam őt.
Az a kis alkohol is túl soknak látszott, mert szédülni kezdtem tőle. Talán tett valaki bele valamit...á nem, Zayn észrevette volna és akkor nem adja oda.
Még mindig a különös női néven jártak a gondolataim. Talán Melissa elrabolta Harryt. Valahogy összefüggésbe akartam hozni Harryvel, mármint ez egy érzés volt, de nem tudhattam biztosra. Meg kell találnom az illetőt, aki elmesélheti ezt, közelebbről érintett a témában, vagy tud valamit. Mindigis voltak ilyen megérzéseim, de most valahogy ez erősebb volt, kitűnt a többi hasonlóan erős megérzés közül. Nem akartam rákérdezni Zayntől, akinek talán van információja a dologról.

-Itt biztos nincs! Akkor most mi lesz? - fordult felém Zayn, miután vagy ötször körbejártuk a helyet.
Van még egy szórakozóhely, nem is messze, ahol Harryt először láttam, mikor kaptam a parancsot a megölésére. Talán ott van!
-Akkor megyünk tovább! - jelentettem ki.
A fiú intett a többieknek, hogy jöjjenek utánunk.
Kimentünk a szórakozóhelyről. Barátnőim már eléggé kivirult fejjel támolyogtak és próbálták megtalálni az egyensúlyt, de a magassarkú cipőjükkel kevésbé sikerült ez. Liam megtartotta Suet, aki majdnem belezuhant az egyik szemetesbe. Zoé még mindig táncolt a fejében megragadt zenére, Louis terelte őt a helyes irányba. Én kicsit szédültem, így Zaynbe karoltam, aki a bal oldalamon támogatott.
A hideg széltől libabőrös lettem, viszont már magamnál voltam, ha nem is teljesen, de kevésbé szédültem. Barátnőimmel a cipőnk halkan kopogott az utca aszfaltján, baglyok huhogására lettem figyelmes, megnyugtatott.
Egy árnyra lettem figyelmes, nem mesze tőlünk. Elengedtem a fiú karját.
-Menjetek előre, nem messze van egy bár, ilyen vámpírbár, gondolom ismeritek fiúk! Én is mindjárt jövök! - jelentettem ki.
-Lisa, ennek sosincs jó vége! - találkoztam össze Zoo aggódó tekintetével.
-Zoénak igaza van! - értett egyet Zayn és védelmezően átkarolt.
Lehámoztam magamról karjait, nem bírtam mikor valaki ennyire talpraesettnek tart.
-Ha bármi történik, remélem tudjátok, hogy képes vagyok vigyázni magamra! - tettem csípőre a kezem.
Zayn egy apró puszit nyomott a homlokomra, majd válaszképpen elindult a bár irányába, majd a többiek is követték. Gyalog is meg lehet tenni az utat, hiszen nem nagy távra van innen.
Mikor már eléggé messzire kerültek tőlem, útra indultam és egy sötét sikátorba találtam magam, egy emlék csapódott belém, amikor egy hosszú ruhájú nőt láttam, aki meg akart ölni, utána én meg elszaladtam tőle.
Most szintén egy lány volt ott, ismertem, legalábbis láttam már valahol. A hold fényében láttam, ahogy hosszú szőke tincsei vállára omlanak.
-Patty? - lepődtem meg.
-Mi ebbe olyan meglepő? - mosolyodott el.
-Semmi, csak nem rád számítottam.. - feleltem.
Tett előre egy lépést, s karba font kézzel állt meg, engem méregetett felvont szemöldökkel.
-Mit keresel itt? Talán a vámpírbarátaiddal bulizol? Ne, ne is tagadd, az ötből négy biztos vámpír!
-Mit akarsz tőlem?
Nem értettem, most le fog hordani, mint anyukám, hogy mekkora hülye vagyok, hogy kockára teszem az életem holmi vérszívók miatt?!
-Közel vannak, közel vagyunk! Te és a haverjaid, vigyázzatok, mert nem biztos, hogy túl élitek az égetőket! - figyelmeztetett.
-Tudsz valamit a vámpírégetésekről az erdőben?
Remény gyulladt bennem, hogy hátha valami információja van erről, hisz minél előbb el kell kapni őket, mert szabályt szegtek és mivel nincsenek bejelentve, ezért rosszabbul is járhatnak. Csakhogy ha okosak, akkor jól elrejtőznek. Ahhoz is terv kell, hogyan csalogassuk ki őket, maguktól nem esnek a kezünkbe!
-Arról csak annyit, hogy inkább tartózkodjatok tőlük! Nem nézik kit végeznek ki és ha te is velük vagy...hát annak nem lenne szép vége!
-Honnan tudsz ilyenekről?
Csak elmosolyodott, nem válaszolt, majd felém sétált, elhaladt mellettem, de egy pillanatra megállt és közel hajolt.
-Kerüld telihold idején azt az erdőt! - suttogta.
S eltűnt onnan.
Megráztam a fejem, nem értettem. De csak nem válaszolt rá honnan tudja ezeket. Újabb lyukas helyek vannak az egész sztoriban, amik még felderítésre várnak.
Csak aztán értettem meg a lényegét, hogy mit akart valójában elmondani ezzel az egésszel. Nem véletlenül jöttek ide a vadászok, egy céljuk biztos hogy van. Mégpedig végezni akarnak velünk. De vajon miért? Mi lehet ez a nyomós ok, amiért megölnének engem és a srácokat?
Megráztam a fejem, majd elindultam a bár felé, kicsit gyorsabbra vettem a tempót és amennyire egy magassarkúban ment, futásnak eredtem. Táskámat magam mellett szorítottam és az ismerős környéken vonultam végig, amíg meg nem érkeztem a hely elé.
Sötét sikátor, egy ismerős őr állt előtte, újabb emlékek villantak be, hogy mikor utoljára jártam itt, valószínűleg a balesetem előtt, akkor ő is itt volt. Már majdnem mindenre kezdtem visszaemlékezni.
Most egy nővel beszélgetett, pár hangfoszlányt elcsíptem. Valami olyasmiről volt szó, hogy levitt valakit a pokolba. Na jó, kicsit furcsán hangozhatott, ilyenkor csak simán el kell menni a közeléből és hanyagolni a téma fejtegetését, de az én érdeklődésemet nem is kicsit keltette fel.

Díj(14x)

A díjat nagyon szépen köszönöm Anett Bakosnak :))

Szabályok: 

11 dolog rólam

11 válasz

11 kérdés

11 bloggernek továbbküldeni /mondom nem olvasok sokat>.</

1' Rólam:

(1)Elfáradtam ma..://

(2)Egésznap barackot szedtünk és lekvárt csináltunk belőle, ilyen hatalmas nagy lábost raktunk fel, kavargattuk ><

(3)Már ragadnak le a szemeim a fáradságtól, de mindenképp meg akarok írni még ma egy részt :)) Majd meglátjuk hogyan sikerül..

(4)Jelenleg ilyen lilás színű a körmöm, de ilyen gyöngyház színű inkább, tudjátok, amikor a kagylónak a héja csillog ilyen lilása-zöldesen :D

(5)Fáj a hátam a sok barack pucolástól XD

(6)Annyira nem tudjam mit írjak az ilyen "11 dolog rólam" dologra, hogy teljesen hülyeségek jutnak eszembe

(7)Fehér póló van rajtam és egy farmer..

(8)Ritkán vagyok ideges, de egy-két személy néha úgy fel tud idegesíteni basszus D:

(9)Németet fogok a kövi suliba is tanulni :((

(10)Wááááááá....nem tudoooooom mit írjaaaak xdd

(11)Öhm...gyorsan felejtek ..xD 

2' Válaszaim:

(1)Mi a kedvenc sorozatod? Már voolt :DD Sorry, de nem írom le még 1x :))

(2)Szereted Cher Lloydot? Igen

(3)Miért kezdtél el blogot írni? Húú, ezt már jó párszor leírtam, de a két barátnőm elkezdett történeteket írni, aztán én is belekezdtem :))

(4)Mikor kezdtél el blogot írni? Pontosan 2012.06.24.-én :) Nem rég volt egy éve ♥

(5)Ki lennél egy napra a One Direction-ből? Niall és az lenne az első, hogy odarohannék a tükörhöz és megnézném magam meztelenül :DD XD

(6)Van testvéred? Van :))

(7)Tonic v. Gyömbér? A Tonic iszonyat keserű, így a Gyömbér :D

(8)Milyen bandákat szeretsz még az 1D-n kívül? Union J, Ramstein :)

(9)NYC v. LA? I ♥ LA :33

(10)Kedvenc kaja? Pizza, Brassói, Spagetti

(11)Kedvenc hónap? Március ~ ebben a hónapban születtem^^

3' Kérdéseim:

~ Mi a kedvenc sorozatod? 

~ Szereted Cher Lloydot? 

~ Miért kezdtél el blogot írni? 

~ Mikor kezdtél el blogot írni? 

~ Ki lennél egy napra a One Direction-ből? 

~ Van testvéred? 

~ Tonic v. Gyömbér? 

~ Milyen bandákat szeretsz még az 1D-n kívül? 

~ NYC v. LA?

~ Kedvenc kaja?

~ Kedvenc hónap?

4'Küldöm:

Bo.

Díj (13x)

Nagyon hálás vagyok Zsoo.*nak, hogy egyfolytában díjakkal halmoz el, ez nagyon kedves, köszönöm szépen!!! :))

A feladat:

Írj 10 dolgot magadról!

Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küldd el tíz blognak a díjat! /Ez tuti nem lesz 10, sorry :///

1' Tíz dolog rólam:

1. Ki nem állhatom a pókokat! :OO
2. Mostanában nem olvasok könyvet, meg blogokat se annyira ://
3. Nincs sok időm, tehát ezért is késnek a részek!!
4. Ha a fiúideálomat egy személlyel kéne leírnom, akkor Ed Sheerant mondanám :33 ♥
5. Ha tehetem sok ilyen természetfeletti filmet nézek, hogy tudjak kicsit a történethez ihletet gyűjteni. Persze nem akarok ugyanolyan elemeket beletenni :))
6. Tegnap csináltam meg életem első fejlécét és őszintén meg vagyok vele elégedve :DD Lehet ám h szar lett, de hidegen hagy ki mit gondol róla :*
7. 171 cm vagyok xDD
8. Mindig azt mondom h utálok táncolni, meg bulizni, de ha odakerül, meg jó a hangulat, akkor simán mozgok az aktuális számra..
9. Szerintem nagyon viccesen és rosszul táncolok ><
10. 3 hókristály és egy liter eperhabos törökmézes édesség után már hányingerem van XDD 

2' Válaszaim:

• Mi a kedvenc színed? Kék, piros, zöld
• Mióta vagy Directioner? A GBY óta :))
• Mi volt az első szám, amit hallottál a srácoktól? Dúnsztom sincs xddd
• Mi most a kedvenc számod tőlük? One Thing :))
• Van kedvenc magyar előadód? Ha igen, ki(k)? Nem nagyon foglalkoztatnak a hazai előadók :)
• Van kedvenc külföldi előadód? Ha igen, ki(k)? ED SHEERAN :DDD HATALMAS KEDVENC ^^, Olly Murs, Beyoncé, Union J, Cher Llyod, Ramstein/azért szeretem a rock zenét is:PP/, kb. ennyi, de folyton változik :))
• Mi a kedvenc filmed? Még mindig fogalmam sincs XD
• Mi a kedvenc sorozatod? True Blood, Teen Wolf, stb....
• Sorozat vagy inkább film? A sorozatért jobban rajongok, mert a filmbe mindent csak tömörítenek :p 
• Könyv vagy inkább film? Könyv, mert nem fáradok meg ha megerőltetem a fantáziám és úgy sokkal jobb^^

3' Kérdéseim:

~ Mi a kedvenc színed?

~ Mióta vagy Directioner?

~ Mi volt az első szám, amit hallottál a srácoktól?

~ Mi most a kedvenc számod tőlük?

~ Van kedvenc magyar előadód? Ha igen, ki(k)?

~ Van kedvenc külföldi előadód? Ha igen, ki(k)?

~ Mi a kedvenc filmed?

~ Mi a kedvenc sorozatod?

~ Sorozat vagy inkább film?

~ Könyv vagy inkább film?

4' Küldöm:

Rose King

Major Zsuzsi

2. ~ 19.

Fúú, hát nem tudom, de a fantáziám nyaralni ment XDD Tudom késtem, tudom nem szabad ilyet csinálni, csúnya dolog..:// Inkább örüljünk a kövi résznek :DD A ruha összeállításom most olyan jó lett, ti hogy gondoljátok? :)) ^^ Nya, jó olvasást és kommenteljetek! :DD

Kinéztem az ablakon, ahol láthattam az éppen felbuggyanó lávát. Nem akartam hasonlítani se ahhoz az estéhez, mert az volt a forduló pont az életemben, 15 évvel ezelőtt és most egy 19 éves tini testében ragadtam, nem öregszek.. Ahhoz a naphoz képest, ez semmiség, sőt legjobb nap.

Nem akartam visszaemlékezni, nyomasztottak a gondolataim, de mégis megtettem.

"Táncoltunk, örökké táncoltam volna vele, akkor talán még a szó jelentéséről sem tudtam nagyon. 

Elvesztem a tekintetében, ő annyira más volt, sokkal csíntalanabb, merészebb, ha a szemébe néztem láttam azt az ösztönt, hogy ő merészebb. Nem csak pusztán beképzeltem magamnak, hanem valódi, igazi vágyat éreztem iránta. 

-Ennyire szép volnék? - nevetett fel.

Óh, az az édes nevetése, egyszerűen elvarázsolt.

-Csak meglepő, hogy tartja velem a szemkontaktust! - mosolyodtam el.

-Netán bujkálnom kéne ön elől? - vonta fel kérdőn a szemöldökét, de láttam rajta, hogy alig tudja visszafogni, ne nevessen.

-Nem így értettem, csak minden hölgy mintha tartózkodna a tekintetemtől..

-Ez nem így van, csak ezt követeli az illem. Én meg csak más vagyok - csillogó szemeit rám helyezte.

-Hogy érted, hogy más?
Erre elmosolyodott, de nem válaszolt. Utána vége lett a táncnak és kisiklott a kezem közül, a kijárat felé ment. Nem tudtam miért, de kényszert éreztem arra, hogy kövessem.
A ruha lenge szoknya része incselkedően úszott a levegőben, a sok ember között. Talán illem órákat kellett volna még vennem, mert nagyon is csúnya dolgok voltak fellelhetőek a fejemben, ami egy ifjú grófhoz nem méltó.
Mikor kiértünk ő hátra fordult, érezhette hogy követem, talán ez volt a célja is. De csak ravasz mosoly húzódott a szájára, majd visszafordult és vihorászva elkezdett szaladni. Én is ugyanígy tettem, szaladni kezdtem utána.
-Melissa, mit csinál? - kérdeztem meg tőle.

-Csak jöjjön! - kiáltotta hátra.
Így tettem. 
A kinti levegő hidegnek bizonyult, még én is is kissé vacogtam, igen, ilyen volt még nyáron is a londoni levegő. A fák kedvesen bólogattak a lágy szellőtől és ágaikkal integettek. Aztán kezdett minden mássá válni, a szél süvíteni kezdett és villámok kezdtek cikázni az égen.
-Kérem, hölgyem, álljon meg. Vissza kéne mennünk, kezd rossz idő lenni! - álltam meg egy pillanatra.
-Mindjárt ott vagyunk!
Igaza is volt, lassan kezdett kirajzolódni egy nagy épületnek az alakja. De túl sötét volt ahhoz, hogy jobban ki tudjam venni a formákat.
-Miért jöttünk ide? - vontam kérdőn.
Megfogta az alkarom és húzott befelé. Erkölcsös férfiként ellenkeznem kellett volna, de sosem volt ez a világ az én ideálom.
Bevezetett egy pajta szerűségbe, a benti széna, meg egyéb ilyen eszközök láttán erre következtettem. De nem tudtam jobban megnézni, mivel Melissa rögtön a falnak nyomott és a számat letámadta.
Belemorogtam a csókunkba. 
A rendes házirend szerint először udvarolnom kéne, majd az apjától engedélyt kérnem rá, hogy eljegyezhessem, majd a családjának ajándékot adnom, utána esedékes az esküvő, de az előtt csak futó pillantásokat intézhetünk egymással."

Nem, nem akartam az utána történtekre egyáltalán emlékezni, túl mély nyomot hagytak bennem, mely áthatotta az egész életem...

*Lisa szemszöge*

-Tehát, hol érdemes először keresni Hazzt? - vettem fontolóra a belvárosi cukrászdában.
-Motelbe, vagy hotelben, esetleg másnaposan egy padon! - sorolta az eshetőségeket Louis, miközben nagyot nyalt a répa ízű fagyijából.
Zayn a dupla csokis sütijét gyömöszölte magába, Liam a karamellás cappucinoját iszogatta én meg az extra tejszínhabos vaníliás sütimmel halmoztam el magam. Na igen, így érdemes gondolkozni.
Előszedtem a farzsebemből egy összehajtogatott térképet, meg egy tollat és az asztalra terítettem.
-Nos, a piros pontok a szórakozóhelyeket jelölik, a zöldek meg a moteleket... - magyaráztam.
-És mi van, ha a csajnál aludt? - szólalt meg Liam.
-Akkoris majd este megtaláljuk valahol. Csak nem alszik minden este a lánynál, gondolom siet és felviszi valahova egy motelbe, legalábbis fiú aggyal gondolkodva! - lóbáltam jobbra-balra a tollat a kezembe.
Louis elismerően bólogatott.
-De nem nézhetjük át az összes motelt! - értetlenkedett Zayn.
Úgy ültünk, hogy Zayn volt az ablak mellett, én mellette, aztán Zoé, előttünk ült Liam, Louis és Suzie. Mivel én ültem középen, így Zayn combjára tudtam csúsztatni a kezem, ő erre elkezdett mocorogni a helyén és nagyot nyelt.
-Valami baj van Zayn? - néztek rá a többiek.
-Igen, nos..sok a szállás lehetőség.. - nyögte ki.
Hirtelen megfogtam azt a részt, ahova a nap nem süt be, mire felugrott, ezért a kezem elcsúszott onnan.
Mindenki felvont szemöldökkel szemlélte barátunk reakcióját.
-Öhm...begörcsölt a lábam!! Igen, begörcsölt és uhh, nyújtanom kéne! - magyarázta a helyzetet.
Szerintem Zoé sejthette mit tettem, mert perverzen vigyorgott mikor rám nézett.
-Nem szép dolog fogdosni! - suttogta a fülembe barátnőm.
Kuncogtunk és a még mindig ácsorgó fiúra néztünk.
-Nem ülnél le? - kérdezte Liam.
-Igen Zayn, le kéne ülnöd! - húzogattam a szemöldököm.
-NEM, nekem így tökéletes!!!! - vágta rá.
Legyintettünk.
Aranyos hely volt ez a kis cukrászda, nem messze volt a pizzázótól, ahol a barátnőimmel szinte törzsvendégeknek számítottunk. Az épület maga lila színű volt, ami szerintem még otthonosabbá és aranyosabbá varázsolta, belülről az édességes képek a falon virítottak, a pulton több finomság kapott helyet, mint amit el tud az ember képzelni. Kis ilyen bokszok voltak, ahol ültünk, az asztal közepén egy váza volt, amiben egy lila virág foglalta el a helyét és barátságosan mutogatta szirmait.
Fáradt voltam már, kinézve ment le a nap, az idő múlását jelezve. Az égen azok az elképesztően csodás színek szépen mutatkoztak meg, egymásba folyva. Hiányzott valaki közülünk és ez nem hagyott nyugodni, hisz vele még jobban lehetett hülyéskedni, azok a hülyeségei most hiányoztak. Szerettem őt, olyan volt, mint egy igazi jó barát, akivel önfeledten tudsz hülyülni. De ahogy végignéztem a társaságon, nem csak nekem hiányzott az illető. Ha most ez nem lenne, akkor együtt mehetnénk bulizni, bár gondolom találkozunk vele az a nightclubban.
-Akkor a következő a terv, itt, Enfieldben van több szórakozó hely is, de a legjobb az a nightclub, a.... - kezdtem bele.

-...The Lounge! - folytatta helyettem Sue.
Biccentettem. Talán ez Enfield egyik legjobb helye, de ritkán járhattunk oda, mivel alig voltunk 18 évesek, alkohol meg amúgy sem fogyaszthattunk 21 éves korunkig, így ezért sem érte meg, legalábbis ilyen helyeken nem szolgálnak ki.
Liam belenyúlt a zsebébe és előhúzott 3 kártyát, majd Suzienak, Zoénak és nekem nyújtott egyet-egyet.
-Ez mi? - néztem meg.
-Hamis személyik? - lepődött meg Sue.
-Tyűha Liam, ilyen rossz fiú volnál? - nevetett fel Zoo.
-Mivel másként nem nagyon juthatunk be, meg amúgy is nehéz ez, mert ismertebb emberek előnyben vannak, de nyugi, mi bejuttatunk - mondta Liam.
-Mindjárt esteledik - néztem az órámra.
-Mindenki menjen haza, öltözzünk egy kicsit ki a bulihoz, de ne annyira, hogy megfeledkezzünk az est lényegéről! - mutatott ránk fenyegetően Zayn, de főleg engem nézett nagyon.
-Mikor találkozunk?
-Most fél nyolc, úgy három óra múlva! Ja, és Lisa, a fegyvereidet ne felejtsd otthon, még szükség lehet rá! 
Bólintottam.
Felálltunk, kinyújtóztattuk végtagjainkat, lenyeltük az utolsó falatokat is, majd távoztunk onnan. Valami csinosat kell kitalálnom, de ne olyan kihívót, ami pont megfelelő lesz egy ilyen helyre, meg ha esetleg megtámadnak minket, vagy Harryt a padlóról kell felkaparni, mert annyira holtrészeg.
A barátnőim egy darabig elkísértek, majd útjaink elváltak és én egyedül ballagtam hazafelé. Rossz érzésem volt, mint általában mikor sötétben megyek az utcában, ilyenkor kevésbé volt barátságos a környék, a sok árnyéktól.
Szaporábban vettem lépteimet, már láttam is a házunkat, oda szaladtam az ajtóhoz, de mikor a kilincshez értem valami fémes és ragadó dolog ért a bőrömhöz. A fémes az egy kisebb hang kíséretében ért földet.
Az orrommal egy vonalba emeltem fel az ujjam, megszagoltam a ragadó dolgot.....vér, vér illata volt. Megnéztem a kilincset, az nem volt véres. Felemeltem azt a tárgyat, ami a földön feküdt már és jobban megnéztem, egy nyaklánc volt, ami véres.
Egy medál lógott rajta, amin az állt, hogy "Melissa". Ki az a Melissa?? És hogy kerül ez ide?
Körbenéztem, de semmi furcsát nem láttam körülöttem. Ezért bementem a házba, bezártam magam mögött az ajtót, majd a nyaklánccal a kezemben felmentem a szobámba. 
Jól sejtettem, hogy apám már megint nincs itthon, nem mintha ezen meg kéne lepődnöm..
Lemostam a nyakláncot a fürdőben, majd azt egyenlőre a fiókomba tettem, majd később foglalkozok vele, most más dolgom van. De azért még mindig furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan került az oda, mert magától csak nem termett ott. Na meg az a név, vajon kié lehetett? Nem is ismerek ilyen nevű lányt!
Gondolatmenetemet egy pittyegés zavarta meg, amit a telefonom adott ki, a zsebemhez kaptam, majd előhúztam belőle a készüléket.
Sue: Az egyforma ruhánkat húzd, mi is azt vesszük fel!
Visszaírtam egy okét, majd előkotorásztam a szekrényemből azt a ruhát, mivel bőven volt időm, így azt pihenéssel töltöttem, tehát letámadtam a szobámban a tévét és azt néztem, közben hoztam fel magamnak popcornt, meg innivalót és azokat fogyasztottam. Közben a telefonomat nyomkodtam, mert Sue álladóan SMS-ekkel bombázott, így egy nyugodt percem aligha akadt, majd egy indokkal otthagytam, hogy elmegyek fürödni.  
Tehát már csak másfél óra volt hátra, megrohamoztam a fürdőt, lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán szárítottam. Kicsit elbabrálgattam a tincseimmel és úgy döntöttem, hogy begöndörítem, aminek az lett a vége, hogy sikeresen égettem szét az ujjaimat.
-Hogy az a... - ugráltam káromkodva, közben próbáltam megnyitni a hideg vizet az ujjamra.
Mikor már kellően megsültek az ujjaim és késznek éreztem a hajam, feltetettem egy kis sminket, ha már jó helyre megyünk, akkor jól kell kinéznem. Ezzel jól elmulattam az időt, már alig volt vissza negyed óra, amikor magamra húztam a ruhát, nem mondom, nem volt a kényelmesség netovábbja, de legalább nem csak én fogok szenvedni egy ilyen ruhába.

Nem tudom hogyan fogok egy ilyen cicamica ruha alatt elrejteni bármilyen fegyvert is, de legalább az ollómat be tudtam tuszkolni a kicsi helyre, de így nyomta az oldalamat. Megőrültem ebben a ruhában, annyira visszafogott a cselekvésben, hogy már bediliztem tőle, pedig pár perce volt csak rajtam.
Mivel csak egy kis táskát tudtam hozni, ami illett hozzá, ezért abba kisebb fegyverek elfértek, keményen három darab úgy ahogy, de elfért benne, de legalább több, mint a semmi.
Lassan hallottam, ahogy egy kocsi megérkezik a házunk elé, majd dudál egyet és megszólal a telefonom, Zoo hívott, hogy siessek már. Felkaptam egy kupac fegyvert, azt egy nagyobb táskába tettem, amit a kocsiban hagyhatunk erősítésképpen, azt a hátamra vetettem, megfogtam még egy kupacnyi karót, meg vasfű üvegcsét és egyéb kelléket, azzal kivonultam az ajtón, amit kulccsal bezártam magam után nagy kínlódások közepette, mivel nem volt nagyon szabad kezem, de áh, ne segítsen senki, egyedül is meg oldok mindent, hát persze...
Egy nagy furgonnal jöttek, aminek Louis kinyitotta előttem az ajtaját, hogy be tudjak szállni, legalább valaki udvarias. Hideg volt már eléggé, reméltem, hogy az autóban legalább melegebb lesz, erre pedig kicsi volt az esély. Baglyok huhogtak a fákon, nem messze egy farkas vonyítás hangzott fel, persze, hogy még inkább ránk hozza a frászt, ha nem lennénk eddig is eléggé berezelve az estétől.
-Sziasztok! - köszöntem.
-Hali! - köszöntek egyszerre, ami kissé rémisztő volt.
Beszálltam az autóba, köszönésképpen Louisra mosolyogtam, aki becsukta mögöttem az ajtót és ment a vezetőülés felé. Addigis Zoé kezébe nyomtam a fegyverkupac egyik felét, Sue kezébe a másikat.
-Tegyétek el, hátha szükség lesz rá! - mondtam.
Ők biccentettek.
-Nem értem mire ez a nagy hűhó a karókkal! - kezelte le az ügyet Zayn.
-Te uramatyám, jézusmárcius!!! Ebbe mi van?? - kukkantott bele a nagy táskába Louis.
Gondolom megtalálta a tüske labdát, amit ha eldobsz, nem csak hogy belemélyed az áldozatba, hanem a parányi tüskék milliói szerteszét szóródnak és ezáltal gyorsabban végeznek az áldozattal. Hasznos kis szerkezet, nemde?
-Inkább ne kérdezősködj, menjünk!