1.Tedd ki ezt a képet és köszönd meg attól, akitől kaptad
Tyűha, annyira aranyos vagy, hogy rám gondoltál és annyira sajnálom, hogy csak most tudom kitenni >.< De nagyon szépen köszönöm Zsoo.*nak a díjat :))
2.Írj magadról 15fontos tényt!
1. Úgy csinál, mintha nem érdekelne semmi, de belülről pedig ez pont az ellenkezője :):
2. 40-es lábam van :O
3. Mostanában sokat telefonálok :))
4. Nem szoktam vacsorázni
5. Egész eddig németet tanultam, de még mindig nem tudnék egy mondatot se kinyögni azon a nyelven, pedig ötös voltam belőle :S
6. Nem szeretem az egybe részes fürdőruhákat
7.Legszívesebben Írországban laknék :))
8. Kedvenc színem a három alapszín :D
9. Citromsárga a falam, amiről mindig a napocska jut eszembe :)
10. Mikor előjön a perverz fantáziám....akkor vigyázzon ki merre lát XD
11. A teknőst, amit festettem, azt annak a fiúnak az anyukájának csináltam, aki tetszik :$
12.Barátságos vagyok, de ismeretlenekkel szemben félénk
13. Ha jó a hangulat, gyorsan oldódok :DD Mi vagyok én? Hát Neocitrán!! Xd
14.Egyszer fel akarok ülni egy zsiráf hátára
15. Úgy kezdek bele a részek írásába, hogy azt sem tudom hogy mit fogok írni, így rögtönzök :)
3.Válaszolj 5 kérdésre!
~Számodra mit jelent az írás?
V: Érzelem kifejezés, ami a fejemben kavarog :))
~Miért döntöttél úgy, hogy belekezdesz egy fanfiction-be?
V: Barátnőim elkezdtek írni egyet, így én is belefogtam :D
~Mi az, ami inspirál?
V: Napi dolgok
~Mikor írsz, kizárod a külvilágot, vagy épp ellenkezőleg?
V: Nem egészen. Kicsit mindenre figyelnem kell, ilyenkor zenét hallgatok, de figyelek hogy apuék mit beszélgetnek kint a konyhában, na ekkor van az, hogy nem sikerül beleélnem magam az írásba, ezért igyekszek akkor írni, amikor nincsenek itthon.
múltkor festettem egy teknőst, akit Zsombinak neveztem el o.o
Dús a fantáziám
Az "S" betűt szeretem kacsaként rajzolni, általában úgy írom alá a festményeimet
Nem szeretek késni a résszel, olyankor mindig nagyon szomorú vagyok :(
Féltékeny típus vagyok (Nézem nagyba fb-t, aztán meglátom azt a fiút aki tetszik egy lánnyal, amint hülyéskednek, én meg: -Kinyírom, megölöööööm a csajt!! Anyu meg csak néz XDD)
A fürdőruhámon egy olyan autó van, ami a WMYB-be van :DD
Alig várom, hogy menjünk végre Sopronba :DD
Elvágtam ma az ujjam :/
Már nagyon szeretnék jogosítványt :DD
2' Válaszaim:
Nathan Sykes vagy Harry Styles? Reakcióm: Ki az a Nathan?? XDD
Mióta írsz blogot? Nem rég volt egy éve :))
Hány éves vagy? Haha, még mindig 14 ><
Szereted a The Wanted-ot? Ha igen, miért? Ha nem, miért? Nem utálom őket, mert személy szerint ellenem semmit sem tettek :)) Azért mert nem szeretik a One Directiont az amiatt van, mert nem ilyen az ízlésük, és ez magánügy. Bár kicsit csodálom, hogy kihívják a 1D-t, de csak pattogjanak, ki nem szarja le ;$
Leborotválnád a hajad VIP koncertjegyért? Azért mindennek van határa :DD XD
Szerinted a 1D és a TW ki fog e valaha békülni? Bármi lehetséges :))
Szereted a csokit? Ki nem? :DD
Meg vagy elégedve magaddal? Nem, szerintem nagy az orrom és mintha egy miliméternyit görbébb volna a mutatóujjam XDD
Mit szeretsz a saját blogodban? Én csak azért szoktam rámenni, hogy zenét hallgassak, mert pár kedvencemet válogattam oda és talán ezt szeretem benne a legjobban^^
A hosszú kapcsolatok híve vagy? Igen, jó ha az internetkapcsolat hosszú, mert ha rövid, akkor nem tudok netezni xdd
Mit üzensz az olvasóidnak? Csak ügyesen ;*
3' Kérdéseim:
~Nathan Sykes vagy Harry Styles? ~Mióta írsz blogot? ~Hány éves vagy? ~Szereted a The Wanted-ot? Ha igen, miért? Ha nem, miért? ~Leborotválnád a hajad VIP koncertjegyért? ~Szerinted a 1D és a TW ki fog e valaha békülni? ~Szereted a csokit? ~Meg vagy elégedve magaddal? ~Mit szeretsz a saját blogodban? ~A hosszú kapcsolatok híve vagy? ~Mit üzensz az olvasóidnak?
Hali, végre új rész :)) Egy fontos dolgot olvashattok az elején és kérlek gondolkozzatok el rajta, én most kicsit nem a legjobb helyzetben vagyok, meg az idei év eléggé sok rossz dolgot hozott, a mai nap után nem tudom hogy lesz a kövi rész, de igyekszek vele, ígérem :)) Jó olvasást!
"Addig foglalkozz a másikkal, amíg él, mert mikor már nincs, akkor veszed észre a hiányát, hogy mennyire más, hogy nincs veled. Mikor elveszted azt, akit szeretsz, akkor egy világ törik össze benned, de tanulj meg felállni és tovább lépni. Na ez az, ami sosem fog megtörténni, mert ennek az emléknek a nyomait örökké magadon cipeled"
Kelly kérdőn felvonta szemöldökét, hogy mire készülök.
-A vámpírságnál mélyebbre akarsz süllyedni? - nevetett fel.
Azt gondolta, hogy én viccnek gondoltam, de amint rájött, hogy nem, elkomolyodott.
Volt egy sejtésem, na jó, ez nem sejtés volt, hanem egyértelmű volt a papír, amiben le volt írva, hogy Lisa a pokolba van. Ha hazudott is, aki azt írta, akkoris legalább tudom, hogy ott kerestem. Különben meg ki írogatna ilyen cetlit. De mi van, ha csapda, és csak le akarnak csalogatni engem a pokolba és elejteni? De mindent megteszek Lisáért.
-Jól van, értem. Persze, el kell mondanod a tanácsnak az indokot és ha segítenek, akkor nyílt ügyed van - lóbálta a lábát.
Vörös tincsei az arcába lógtak és játékos táncot jártak.
-Odaviszlek! - majd felpattant és a kezét nyújtotta.
Mindketten elmosolyodtunk, ő meg egy szempillantás alatt elrepített arra a bizonyos helyre.
Nem lepett meg semmi, már ez alatt a több, mint száz év alatt ez semmiségnek tűnt. Igen, levitt a pokolba, ugyanolyan volt, ahogy emlékeztem rá. Sötét vörös villódzó kövezettel borított fal, tűzcsóvák, láva, villámok, semmi extra. De ha ez nekem mennyire nem érdekes, akkor Lisa ember létére mennyire félhet. Lisa. Ökölbe szorult a kezem, hogy én miattam került oda, és az az örült ha bántotta, vagy egy ujjal is hozzáért, akkor ott helyben végzek vele.
-Minden rendben? - simított végig Kelly az ökölbe szorított kezemen.
Szemébe néztem, azok a gyönyörű íriszek barnán csillogtak és értem aggódtak. Belegondoltam milyen volt, amikor aznap este mikor a bárban láttam táncolni a kevéske ruhában, mennyire szexi volt.
-Fogjuk rá - húztam el a kezem, majd egy megnyugtató mosolyt küldtem felé.
Elfordította a fejét, így már az előttünk lévő utat kémlelte.
Egy nagy kapu előtt álltunk, ami nem más, mint a "The Gates of Hell", a pokol kapuja. Kelly valami természetfeletti szöveget mormolt el, mire a a kapu nagy nyikordulással kinyílt. Süvítő árnyak hada repült körénk, majd eltűntek, szertefoszlottak. Egy nagy tűz tört elő a kapuból és egy mély hang mondta, hogy bemehetünk.
Kelly megfogta az alkarom és húzott befelé.
Bent hatalmas tér volt, tele ördögökkel és furcsa terentményekkel. Fejtelen szellemek lebegtek el mellettem, amitől a hideg is kirázott. Nos, ide kerülnek a tébolygó lelkek is, akik a mennyből lettek száműzve. Mit ne mondjak, nem ez legtutibb hely, még szép, hogy ide jönnek a hibbantak. Valójában az őrültek házára emlékeztetett egy kicsit. Ugyanazok a földöntúli hangok, attól eltekintve, hogy pár lénynek a végtagja furcsán csavarodott és undorító volt.
Mi van, ha Lisa is látta ezeket? Vajon jól van? Él még?
Nem ez volna az első alkalom, hogy úgy érzem, el fogom veszíteni.
-Erre! - húzott tovább Kelly.
A lábamat kapkodtam, hogy ne lépjek bele a lávába, vagy éppen a tűzbe. De a repedezett talajon sem volt magában a legkényelmesebb járkálni.
Út közben minden alaknak neki ütköztem és olyan kozmikusan éreztem magam, forgott velem az egész hely. Táncosok kusza mozdulatait kaptam el, a következő pillanatban meg már egy nagy épületben álltam. Nem éreztem semmit, se azt, hogy meleg volna, vagy esetleg hideg, Kelly érintését sem a karomon.
A lány letudta a dolgot egy őrrel, meg a többiekkel, hogy bemehessünk és amikor bementünk abba a terembe, egy erő, egy valamifajta lökés ért, amitől mintha ujjá éledtem volna, minden kitisztult, végre nem láttam homályosan a környezetemet és éreztem a magas hőmérsékletet, amitől majd megsültem. Kelly ujjai is finoman érintették a bőrömet, egyszerűen megnyugtatott és máris jobban éreztem magam tőle, hogy a tanács elé kell állnom. Tudtam, hogy végig ott lesz mellettem és nem hagy egyedül.
*Lisa szemszöge*
Sikerült jó pár fegyvert készítenem Ed ellen, ha netán feléledne. De ha
még meg is ölöm, akkor sem tudom hogy jutnék ki innen! Nem nagyon
ismerem a pokolt, de nincs valamilyen térkép hozzá? Milyen kérdéseid
vannak, Lisa??? És hol venném azt a térképet, a turistáknak készült
ajándékboltban??
Elűztem hülye gondolataimat és megkerestem a fegyvertartó övemet, amibe a
karókat bele tudom helyezni. Valójában ez a szekrény aljába volt
elrejtve egy titkos rekeszben és szerencsémre az utolsó használat óta
nem szedtem ki belőle a cuccokat, ezt akkor vettem észre, mikor
kiszedtem az onnan, tehát van olyan amiről Ed nem tudott.
Önkénytelenül is elmosolyodtam, hogy sikerült valamivel megfognom a pasast.
Gyorsan magamra csatoltam azt az övet, ami vagy négy halálos fegyver
volt, ami vasfüvet tartalmazott, ezek injekciók, de az ilyen nagyobb
fajtából, általában ezzel csak kábítunk, de a vasfüves karó halálos
ellenük, főleg ha benne hagyjuk azt.
Egy nagy zajra lettem figyelmes lentről, a nappaliból. Arra tudtam következtetni, hogy Ed feléledt. Most kell akcióba lépnem!
Megigazítottam az övemet, pár karót elrejtettem a pulcsim ujjába, végét a
kézfejemmel fogtam, hogy bármikor előkaphassam egy gyors szúrásra.
Nyeltem egy nagyot és teljesen felszerelve indultam lefelé. Szívem a
fülemben dobogott, ahogy közelítettem az ajtó felé. A faparketta
megnyikordult alattam, megálltam egy pillanatra, aztán tovább araszoltam
szépen, lassan. Halkan vettem a levegőt, nem akartam, hogy el rablóm
meghalljon ahogy közelítek felé. Az ajtóm résnyire volt nyitva, így a
kinyitása nem okozott semmilyen zajt.
Kijutottam a szobából. Ahol a lépcső korlátja találkozik a fallal, na
oda ahhoz a kis sarokhoz bújtam el és lestem a lenti eseményeket. Ez
inkább emlékeztetett arra, mikor kiskoromban innen néztem, ahogy apu pár
vadásztaggal folytatott eszmecserét. Akkor volt, hogy elkészítettem az
első karómat, amivel még légynek sem lehetett ártani, de annyira büszke
voltam magamra, hogy én, egyedül meg tudtam csinálni. Apu. Rögtön
eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik, gondolom én nem, mivel a
vadászat létfontosságú hozzám képest.
Kilestem, semmi.
Óvatos léptekkel indultam le a lépcsőn, ami halk nyikorgással adta tudtomra, hogy már nem mai gyerek.
Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, tehát van még valaki rajtam kívül az
épületben, ez ilyen megérzés volt. Ezt a következő zaj bizonyította, ami
pontosan a konyhából jött, ezek szerint oda átment.
Összeszorítottam szemhéjaim és mentem a konyha felé. Egy pillanatra
megálltam az ajtó előtt, elmormoltam magamban egy imát, mintha ez a
pokolban segítene, és nagy erővel vágtam be az ajtót és támadásra készen
előhúztam a pulcsim ujja alól egy karót.
Csakhogy az illető felvisított.
-Aúuu! Uristen, az orrom! Áááá, de fáj! - ordibálta.
Én ott helyben dermedtem le, nem csak a reakciója miatt, amit az ajtóval csináltam, hanem amiatt, hogy ő mit keres itt.
-Nina? - ocsúdtam fel.
-Nem baszki, a szomszéd néni! Áaa, miért kellett leütni az orrom?? - kiabálta le a fejem.
Megráztam magam és pislogva néztem Ninára, hogy hogy került oda.
-Te, mit keresel itt? - kíváncsiskodtam.
-Hát..talán Greggel jöttem be?? - értetlenkedett a kérdésem miatt.
-Figyelj, tudod te hol vagy egyáltalán??
-Öhm..nálad?
Láttam rajta, hogy nem igazán érti, ha elmagyaráznám, akkor sem lenne jobba helyzet, így megfogtam az alkarját és az ajtó felé húztam. Nagy levegőt vettem, tudom mit fogok látni, de mégis abban reménykedtem, hogy az igazi házunk körüli kis barátságos környék fog köszönteni. Helyette persze a földből előbukkanó lávával és egyéb eddigi jelenséggel találtuk szemben magunkat.
-Baszkiiiii, hol vagyunk? - ugrott vissza a házba.
Tudtam, hogy így már más neki az egész és többre jutottam vele, mintha elmagyarázom.
-A pokolba - mondtam.
A karót visszacsúsztattam a pulcsim ujja alá és unottan nekidőltem a falnak.
Ijedt tekintetét fürkésztem, amiből csak a szimpla zavarodottságot csöppnyi aggódással tudtam kivenni, semmi egyebet. Úgy bírnám, ha gondolatolvasó lennék, akkor legalább megtudnék valamit, ahelyett, hogy még rá is kéne kérdeznem.
Nina szaporán vette a levegőt és ide-oda tekintgetett, nem tudott mit cselekedni eme csodás helyzetben, na ezzel felzaklattam a lelkivilágát. Idegesen túrt bele hosszú szőke tincseibe és tőlem várt választ.
-Szóval, mindent elmagyarázok, ha elmondod hogyan kerültél ide! - kérleltem kedvesen.
Próbáltam finoman megkérni rá, hogy ne zaklassam fel ennél jobban, úgy hogy még nekem itt elájuljon. Az sem volna a legjobb ha megtudná, hogy egy eszméletlen vámpír fekszik a pincében, aki bármelyik pillanatban feléledhet, vagy lehet hogy ez már meg is történt. Óvatosnak és gyorsnak kell lennünk.
Odamentem hozzá és átöleltem, egy gyengéd érintésre ilyenkor szüksége van az embernek, erre rájöttem a sok egyedül töltött idő után...
-Épp kérdeztem Gregtől, hogy merre van a WC, ő elmagyarázta, aztán én meg elmentem végezni a dolgom és aztán kijöttem onnan, visszamentem a nappaliba, de nem találtam ott Greget, így bementem a konyhába, ott sem volt, aztán jöttél te és innen már tudhatod! - mesélte.
A WC?? Igen, tudtam, hogy az egy varázslatos hely, de ennyire azért nem gondoltam volna! Önkénytelenül is elmosolyodtam a hülye gondolataimon, mire Nina homlokán kis ráncocskák jelentek meg.
-Lehet, hogy egy zseni vagy, előtte mutasd meg hogy és miként csináltad a dolgod ott! - húztam el arrafelé.
-Te megőrültél? - háborodott fel - Hülye perverz!
Ütlegelte a kezemet, hogy ne ráncigáljam.
-Hé, hé! Nem úgy értettem! - nevettem fel - Csak játszd el mit csináltál amikor egyszer csak itt lettél!
Láttam a felismerés szikráját a szemében, hogy rájött mire gondolok.
Már majdnem a földön fetrengtem a röhögéstől az előző vicces kis félreértésünk miatt.
-Jól van, felfogtam. Ne nevess már! - persze ő is elmosolyodott ezen.
Bementünk oda.
-Tehát ide leültél, aztán felálltál lehúztad és mentél kezet mosni? - tettem a csípőmre a kezem.
Bólogatott.
Nem értettem, azt bárki meg tudja csinálni. De ha újra megtenné akkor talán sikerülne visszajutni.
-Csináld! - mutattam a klozettre.
-Nincs varázspisim! - mondta teljes komolysággal, aztán szakadt a röhögéstől hogy mennyire vicceset talált ki.
Bevallom nem volt semmi a csaj.
-Jesszus, végem van tőled - fogtam a fejem.
-Jól van, de tudod nagyon félreérthetően beszélsz mindig! - mutatott rá a dologra Nina.
Legyintettem.
-Elfordulok, te addig, ahogy szoktad! - fordultam meg karba font kézzel.
Ő duruzsolt az orra alatt egy rendbent, majd amire kértem megtette.
Annyira nem volt kicsi hely, főleg mert a fürdőszoba egybe volt a wc-vel és legalább volt egy kis távolság. Talán ez a lenti helység megoldás a problémára és haza juthatok.
Vajon Harry keres engem? Vagy Zayn? Niall rendben van? Tényleg, Niall beteg. Nem is találkozhattam vele, mi történhetett? Nagyon rosszul van? Fájt a tudat, hogy nem tudok semmit erről, pedig annyira szerettem volna segíteni. De nem Lisa, még tudsz segíteni!
-Kész vagy már? - sürgettem egy kicsit.
-Igen! - aztán hallottam, hogy húzza le a wc-t.
És csak utána állt fel. Ezt furcsálltam, de a sok félreérthető dolog után én már rá nem kérdeztem. Ennyi bőven elég volt.
Ha hiszitek, ha nem, de mikor kinyitottam az ajtót, rohantam a bejárati ajtóhoz, amit szó szerint majd feltéptem, de mindez megérte. Kiszaladtam és a zuhogó esőbe találtam magamat.
Sikongatva az örömtől rohantam az esőbe, mint egy őrült és közben ugrándoztam. Közben az eső szép lassan átáztatta a ruhámat, a hajamat. De boldog voltam, hogy megszabadultam mindettől, végre nem a kinti vörös, izzó kövekkel kellett szembesülnöm, meg egy ördögi vámpírral, vagy vámpíri ördöggel(?) és nem tartanak fogságban.
-Te megőrültél! Gyere be Lisa, teljesen el fogsz ázni! - kiáltotta bentről Nina.
Jó hogy mondta, rögtön lerohantam és a nyakába ugrottam, egy hatalmas cuppanóst nyomtam az arcára és ezernyi köszönömöt mondtam neki.
-Hát veled meg mi a csoda történt? - kérdezte meglepetten Greg - Ennyi mozgást, így egyszerre tőled még nem tapasztaltam!
Gúnyolódott rajtam, hogy lusta vagyok, erre kidugtam rá a nyelvem válaszként.
-A seggembe! - viccelődött az érdekes válaszomon.
Egy csomó érzelem ment végig rajtam, mikor kicsit féltem, mikor elszánt voltam, de most örültem, felszabadult voltam, aggódtam. Ez egyszerre soknak bizonyult.
-Hogy hogy ijen későn értél vissza? - nézett rám szemrehányóan a srác.
Mindent szépen elmeséltünk neki Ninával, hogy hogyan gabalyodtam én bele ebbe az egész sötét dologba és hogy milyen módon sikerült megoldanunk ezt. Ha nem jön Nina, akkor nem tudom mit kezdtem volna ott egyedül, de egyszer csak rá jöttem volna, ha a szükséglet közbe szól. De azt is megtudtam, hogy Gregék itt aludtak, amire dühös pillantásokat küldtem a srác felé, hogy mégis hogy képzeli ezt tenni a megkérdezésem nélkül, de valójában nem tudtam rá haragudni.
Remek halljátok, nem szedem le a málnát és máris el vagyok tiltva a számítógéptől, mondhatom magyon fasza... Amint apu elhatározza, hogy használhatom, lesz új rész.. de már belekeztem és pont akkor kellett velem kiabálnia....:// Sajnálom skacok, aaddig igyekszek telón tovább írni, hogy jó hosszú legyen*--* #szeretlektiteket
Halihó! Tudom, hogy kevéske lett ez a rész, de mivel a kövi hosszabb lesz és sikerül majd megmenteni Lisát, meg Niallt is, így arra tartogattam mindent :)) Viszont ebben a részben kiderül ki rabolta el a lányt. Vajon az öt srác megtalálja a gyógymódot, meg Lisát? Jó olvasást!ˇˇ
*Lisa szemszöge*
Fogalmam sem volt hol vagyok, vagy egyáltalán hogy kerültem ide.
Igyekeztem nem pánikolni és igazi harcosként átvészelni mindent, s feldolgozni az egészet.
Behunytam a szemem és az eddig alattam elhelyezkedő lábaimat kinyújtottam.
Mire szemhéjaim megemelkedtek, olyat láttam, amire életemben nem gondoltam volna. Akit megöltem még régebben vámpírt, az teljes életnagyságban állt előttem, olyannak hatott, mint egy ördög. De hogy kerülhet ide?
-Hello Lisa! - húzódott ravasz vigyor az arcára.
-E-eee-ed??
Kikerekedett szemekkel mustráltam őt.
Mit keres itt? Hisz én megöltem, emlékszem, a kezemben volt a tör és azt a szívébe mélyesztettem, utána meg levágtam a fejét. Azt meg csak hülye filmekben látni, hogy akkor hirtelen újjá éled, visszanőnek egyes részei és akkor simán talpra ugrik.
-Hiányoztam? - nevetett fel ördögien - Vagy talán lefoglalt az, hogy más vámpírokat ölj?
Egy mozdulattal felkapott és a szembelévő falnak taszított. Felvisítottam a hátamat ért ütéstől és a padlóra rogytam. A szívem kalapált, nagyobb levegőket vettem és azon gondolkodtam hogyan tudnék visszavágni.
Eszembe jutott, hogy a fehérneműmbe tartok mindig egy ollót, most is reflexből előkaptam azt, csakhogy nem volt ott.
-Mi van, talán ezt keresed? - lóbálta meg a kezében lévő ollót.
Ezek szerint minden éleset elvett tőlem, amivel ártani tudnék neki, vagy megbénítani egy kicsit. Most megfogott, magamra vagyok utalva.
-Mit akarsz tőlem? - tettem fel az ismerősnek hangzó kérdést.
-Mindenki ezt kérdezgeti, ki vagy te, mit akarsz, hogy kerültem ide... De tudod mit, most kivételesen válaszolok. Miután megöltél és persze lefejeztél még pluszba... - jegyezte meg gúnyosan - ...akkor valahogy a lelkem az ördög kezébe került, érted? Nem hogy már így is förtelmes terentmény voltam, még rátettél egy lapáttal. Aztán magamhoz tértem, a saját testemben voltam és minden erőmmel azon voltam, hogy elkapjalak és megfizess mindenért. Én nem akartalak bántani akkor, sőt, eléggé megtetszettél...
Erre forgattam a szemem. Na persze, gondolom mennyire vonzó lehettem, mint minden lány, akin feszülős bőrruha van.
-De amit tettél velem, abban a pillanatban megváltozott minden, utáltalak, meg akartalak ölni és szólok előre, hogy ez most sem változott.. Nos, ahogy az előbb láthattad, ahova hoztalak az nem más, mint a pokol, az én otthonom. Azért hoztalak ide, hogy a jegyesem légy és együtt éjünk itt!! - mondta el cakumpakk a tényállást. Ohh, remek, mit ne mondjak.
-Tehát ördög vagy? - kezdtem feldolgozni a hallottakat.
-Nem egészen..ez bonyolult.. - rendeződtek ráncok a homlokán, s megvillantotta hegyes fogait.
-És most te is olyan leszel, mint én.. - suttogta elhalt hangon és felém közelített.
Azt várhatja bárki is, hogy én vámpír legyek. Az lesz az utolsó dolog életembe.
-Felejtsd el! - ugrottam talpra.
Rohantam amerre csak láttam, nagyon nem tudtam menekülni, mivel egy házba voltam bezárva, kint meg szénné éghetek, vagy egy démoni lény megölhet, ezek után már semmin sem tudnék csodálkozni.
Eszeveszett tempóba futottam a pincébe. Abba reménykedtem, hogy a kínzóeszközöket még nem rakta el, de nagy csalódásomra szolgált, hogy de. Fejemet jobbra, s balra kaptam, hogy hová menekülhetnék, de zsákutcába botlottam. Gyorsan a földhöz vágtam a faasztalt, aminek az aljából tört egy kicsi, s azt karóként használtam. Ed is vészesen közeledett felém, egy pillanat után a hátam mögött találtam.
A vér is megfagyott bennem, de nem adtam fel. Azzal a fadarabban a kezemben megfordultam és egy mozdulattal belé döftem, ő a földre rogyott egy kiáltás kíséretében.
-Csak, hogy tudd, nincs menekvés..! - csuklott össze végül teljesen a földön.
Felrohantam a konyhába, ha esetleg megint újra éledne, akkor darabokra tudjam vagdosni, így kicsiny esélyt sem adva neki.
Kapkodtam, minden fiókot kihúztam, sehol semmi. Veszett fejsze nyele a dolog, nem jutok így semmire. Azt kell tennem, mint az ősök..hülye kacatokból kell fegyvert építenem. Meg kell tennem mindent, hogy megmeneküljek.
Az ollóm segítségével azt a fát, amit letördeltem az asztalból és egyéb bútorokból, azt az ollómmal hegyesre vagdostam, még jó, hogy megtaláltam a nappaliba.
Kint még mindig láva szökött a felszínre és párat bugyborékolt. A tűz is nagy lángokba égette a talajt, ami még mindig repedezett volt az őt ért hőtől. Rossz volt kinézni, megemészthetetlen volt számomra a tartózkodási helyem és Ednek nem volt igaza, ha nincs is innen kiút, akkor majd én találok. Lehet, hogy döcögős úton fogok végig menni, még megjárom ezt, de véghez viszem a célom bármi áron!
*Harry szemszöge*
Niall napról napra jobban szenvedett, nem tudtuk mit tegyünk. Végignézni is rossz volt, ahogy szegény ott kapálózott, és nem elég, hogy mikor ébren volt akkor rosszul volt, hanem lázálmai is voltak, így viszont mi is alig tudtunk pihenni. Liam már egyfolytában az ellenszert próbálja kikeverni, hátha valamelyik hat, de ezek mind üres találgatások, s van mikor csak rontja a helyzetet az ital.
Kedvünket az sem javította, hogy Lisa nincs meg. Niall is nagyon aggódik érte és olyankor jobban rázkódik, mint általában.
Ez így nincs rendben. Magamat okolom a történtek miatt, hogy ha nem hagyom ott szegény lányt magára, akkor talán itt volna és tudna segíteni. Hiszen ő mindig talál megoldást a problémákra.
Ilyenkor van az, hogy már a régen elsütött szöszi viccei is nevetségesnek tűnnek, mikor megtapasztaljuk a rossz időket.
Valami isteni sugallatra vártam. Tudtam, hogy nem éltem eddig se szent életet, de most igazán szükségem lenne egy kis segítségre.
Egyedül ültem a parkban, ki akartam szellőztetni a fejem és most pont jó volt, mert alig egy-két ember tartózkodott arrafelé. Fejemet lehajtottam és egy nagy sóhaj hagyta el a számat.
-Talán valami gond van? - kérdezte valaki angyali hangon.
Nem akartam felnézni.
-Igen, tán valami bajod van ezzel? - szóltam vissza durván.
-Óoó, a nagy Harry Styles, a vámpírnak netán gondjai vannak? És vajon milyen dolog bolygathatta fel vérszívó életét? - beszélt sejtelmesen.
Felemeltem a fejem és megpillantottam régi ismerősömet, Kellyt. Őt egy...hát bárból ismerem, ott táncolt, aztán máshol folytattuk az éjszakát...akkor tudtam meg, hogy fekete angyal, hát nem is volt semmi az este a csaj.
-Jesszus, szia Kelly! - öleltem meg üdvözlésképp.
-No hát Styles, nem gondoltam volna, hogy még összesodor minket az élet. De ahogy látom problémáid vannak.. Mi történt?
-Tudnál nekem segíteni?
Abban a pillanatban egy tökéletes ötletem támadt, ami megmenthet mindannyiónkat,már csak az volt kérdéses, hogy sikerülne e.
-Persze, mi kéne?
-Egy nagy fekete szárny, amivel repülhetek!
Jeee, újabb rész^^ Holnap nem biztos, hogy lesz, mivel megyek beiratkozni az új suliba, aztán meg megyünk ruhát, cipőt, meg ilyesmiket vásárolni, későn érünk haza, így nem hinném, hogy neki állok a 13.-nak :)) Remélem ezzel felkeltettem mindenki érdeklődését és kíváncsi vagyok nektek hogy jött le a történet és milyennek találjátok. Az elején a tegnap esti töprengésem van...Na de jó olvasást! :DD
*Lisa szemszöge*
Nem bírnám megmondani, hogy ki mire hogyan reagálna. Hiszen annyira különbözünk. Eddig sokszor próbáltam elgondolkodni azon, hogy egy feltett kérdésre az illető hogyan tudna válaszolni, nos több tippem is volt, de ahogy én gondoltam, az is egy vélemény, ahogy meg más gondolja, az egy másik. Tehát ahányféle ember, annyi válasz létezik csak egyetlen egy átlagos kérdésre. Különbözünk, de mégis ugyanolyanok vagyunk...
Ezek jártak a fejemben amíg csukott szemmel feküdtem az ágyamban. Minden olyan volt, mint egy szokásos reggel. Kint még mindig sötét volt, gondolom a vihar még nem nyugodott le, ezt pár dörgő hang biztosította.
Szemeim lassan kinyitódtak és megpillanthattam a teljes szobámat önmagában. A különböző árnyalatok és sötét tónusok mindent rosszabb színben tüntettek fel, az árnyékok is sötét szörnyekként rajzolódtak ki a falamon, amitől a hideg futkosott a hátamon. Néha-néha a villám megvilágította a helységet.
Talpamat a hideg parkettára helyeztem, majd szépen ráálltam és felkeltem az ágyból. Pizsama nadrágomat megigazítottam és kis léptekkel megindultam az alsó szintre. Megfogtam a korlátot és úgy bicegtem a nappaliig.
A sötétítőfüggönyön át bevillant a villámnak a fénye amitől a félelmetes árnyékok most kicsit mozogtak is. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt, hátha így megkönnyebbültebb leszek.
Bementem a konyhába, akartam felkapcsolni a villanyt, de semmi nem történt...biztos a villám lecsapta a biztosítékot. Na mondhatom, szuper! Nem hogy megijesztett amúgy is a sötét, még benne ücsöröghetek is, remek!
Nagy sóhaj kíséretében nyitottam ki a hűtőt, ahol szintén sötét volt minden és igyekeztem megkeresni a tejet, ami nem ott volta, ahol amúgy a helye volt, biztos apu megint használta és csak visszatette oda ahova épp kedve tartotta.
-Fuúú - idegeskedtem.
Igen, vannak ilyen dilijeim, amit ha nem tartanak be mások, akkor nagyon pipa leszek rájuk..
Egy hangra lettem figyelmes, nem volt annyira közel, hogy az udvarba legyen, de annyira messze sem volt, hogy mondjuk ne a szomszédból jöjjön és ez a tűznek a ropogó hangja volt. Nem nagyon izgattam fel magam rajta, hiszen lehet, hogy a szomszéd éget valamit a kertjükbe.
Szokásosan megfogtam egy tálat, gabonapelyhet öntöttem bele, most nem müzlit és rá egy kis tejet, majd kivettem egy kanalat és ezzel együtt bevonultam a kanapéhoz és helyet foglaltam rajta.
Megfogtam a telefonomat, ránéztem, fura volt, hogy nincs térerő, de lehet, hogy a vihar miatt van. Bekapcsoltam rajta az egyik kedvenc számom és azt kezdtem el hallgatni.
Mikor végeztem az evéssel, visszavittem a tányért, elmosogattam és az üres gabonapelyhes dobozt a kukába tettem volna, ha nem lett volna tele, így ki kellett vinnem a nagy szemetesbe, ami a kapunk előtt helyezkedik el. Hát persze, hogy nekem kell ezt is megcsinálnom, mivel senki más nincs itthon aki megtehetné helyettem....
Kiszedtem a szemetet a zsákocskával, összefogtam és indultam vele ki. Nyitottam az ajtót..abban a pillanatban ugrott a szívem egy szaltót.
Most már megértettem, hogy miért nincs térerő, áram és a ropogó hangokat is.
*Harry szemszöge*
Lisa személyigazolványát tartogattam a kezembe, ezzel legalább egy nyomot szereztem, hogy járt itt. Viszont sokra ezzel nem jutottam, mivel a kártya csak nem tudja elmondani, hogy hol van Lisa.
Aztán a legegyszerűbb és korrektebb dologgal próbálkoztam, felhívtam telefonon, hátha csak én vagyok hülye és igazából ő csak keresgetett is, aztán idegességébe hazavitette magát egy taxival. Ez a tény azonban támasztja alá azt, hogy miért állna itt az autó. De hát a női logika...
Ééééés nem lett igazam, ki se csöngött, ezek szerint elrabolták, ez már biztos.
A düh forrongott bennem, hogy ki merte ezt tenni az én drága egyetlen Lisámmal.
Egy dologban biztos voltam, aki tette, a legrosszabb kínzást kapja tőlem, nem kímélem az életét!
gyors léptekkel mentem vissza a mi szobánkba, ahol mindenki még mindig a szenvedő Niallt vette körül. Egyszerűen nem hittem el, hogy ekkora szörnyűségek sújthatnak ránk, mikor azt hittük minden megoldódik, hogy Lisa kezd emlékezni, újra megszeret minket és ismét önfeledten szórakozunk. nem, a valóság nem ilyen, ott meg kell szenvedned azért, hogy egy kis jóhoz is juthass.
Mérgemben még egyet ütöttem a falba.
-Mi a baj Harry? És hol van Lisa? Nem azt mondtad, hogy ő utána mentél? - pislogott rám értetlenül Liam.
-Elrabolták, érted? Ez a bajom!! - rúgtam bele a legközelebbi tárgyba.
Egy morgás hagyta el a számat és megint rombolásba kezdtem.
Louis és Zayn úgy fogott le, hogy végre leültessenek egy székre, amit nem törtem még szét.
-Nyugalom, tudod, hogy ez nem megoldás! Mesélj el mindent, hogy mi hogy történt! - mondta teljes nyugalomban Liam.
-Mi..mi történt...Lisával? - kérdezte Niall, miközben a nagy fájdalmak közben próbált felülni az ágyán.
Jól láthatóan ő is féltette a lányt és még a csöppnyi erejével is seggbe rúgta volna azt, aki bántani meri Lisát.
-Én csak elmentem megkeresni. Még az első emeleten jártam, mikor azt hallottam, hogy valaki teljes erőből a nevemet kiáltja, én először azt hittem meghibbantam, de mégis mentem és utána néztem, hátha meglátom ki szólított. Mire odaértem senki nem volt ott, benéztem mindegyik szobába, Lisa sehol. Aztán megpillantottam egy kártyát, amin Lisa neve volt... - majd felmutattam az említett tárgyat.
Zayn összeráncolt szemöldökkel hallgatta a történteket, majd ezt kérdezte:
-És éreztél valami különösebb szagot?
-Nem is tudom..volt valami érdekes, valami égett szag, de arra felé semmi sem gyulladt meg!
Mindegyikük csak bólogatott. Egyszerűen ötletünk sem volt, hogy ki tehette. Ha vadászok, akkor tudnánk, bár az égett szag ez mellett a tény mellett áll.
-Egyenlőre maradjunk annál, hogy a vadászok követték el ezt. De még ítélkezni nem tudunk efelett, úgyhogy konkrétan nincs mibe kapaszkodnunk - taglalta Liam.
Niall nagy nehezen felállt és mellénk caplatott, ha nem támasztja meg magát azzal a bottal, akkor nagy valószínűséggel a földön köt ki, de még így is majdnem.
A srácok hoztak még egy széket, amibe a fiú máris belerogyott, Zayn és Liam fogta, hogy nehogy lecsusszon a helyéről.
Valóban szörnyű és halálos betegség ez a vámpíroknál, ami szenvedéssel jár, főleg mivel ez ellen a főzet ellen nincs ellenszer egészen napjainkig. És az is ismeretlen, hogy miből készül, mi csak úgy hívjuk, hogy ártó kotyvalék.
És ez folyamatosan pusztítja le a vámpír szervezetét, tehát hetei vannak vissza, ha nem napjai..
*Lisa szemszöge*
Égő láva bukott a vörös kő felszínére és patakokban folyt el egy másik lyukba. A talajzat repedezett volt és száraz, valószínűleg ezt a hőmérséklet erőssége tehette vele, mivel iszonyatos hőség volt odakint.
A tűz oldalt nagy csóvákba nyúlt felfelé és sisteregve és a mennyezethez. Villámok vágtak bele és újabb vörös kövek darabjai hullottak el.
Éreztem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver, ijedtemben még a a szemeteszacskó is kiesett a kezemből, ami az izzó talajra esett.
Befutottam a házba és nagy erővel vágtam be azt. Hátamat nekidöntöttem és lecsúsztam a padlóra.
Hihetetlen volt amit láttam, nem bírtam felfogni a látványt. Hogy én mit keresek itt. Aztán eszembe jutott, hogy tegnap engem elraboltak. mentem keresni a srácokat, aztán behúztak az egyik szobába és elkábítottak...végül itt kötöttem ki.
Nagyot nyeltem, összeszorítottam a szemem, azt kívántam, hogy ez bárcsak ne lenne valós és én nem ez a földönkívüli szörnyű helyen lennék.
Igyekeztem izgibb részt írni, remélem sikerült is és több komment érkezik rá :DD De már annak is örülök, hogy olvassátok a blogomat :33
Tehetetlenül ücsörögtünk a nappaliban, a kanapén és azon agyaltam, hogy most mi legyen. Meg kéne futamodnunk és hagyni amit tesznek, vagy tenni ellene. Ha az utóbbit válasszuk, akkor nem tudom hogy kéne cselekedni.
-Most mit teszünk? - kérdezte egy sóhajtás kíséretében Greg.
Csak ráztam a fejem, nem tudtam mi tévők legyünk.
-Nem tudom...most viszont lehívom végre Harryt - feleltem, majd felordítottam neki, hogy jöhet.
Ő villám gyorsasággal ért le, amire Greg és Nina meglepődött. Tudtam, hogy most már világos nekik minden, nincs mit titkolni.
Greg talpra ugrott és védekező állásba helyezkedett. Harry karba font kézzel figyelte, s egyik szemöldöke feljebb emelkedett.
-Haver, nyugi van! - mondta Harry.
Hát persze, ő mindig oldja a feszültséget.
-Greg, semmi baj. Igen, Harry vámpír és ezt nem így akartam megmondani, de ez van! - tettem a vállára a kezem.
-Nincs bajom azzal Lisa, hogy egy vámpírral barátkozol, de féltelek. Főleg, hogy most ilyen helyzetbe vagyunk még inkább - szomorodott el a hangja Gregnek.
Harry láthatóan feldúlt volt, így elhívtam egy kicsit, hogy négyszemközt beszélhessünk.
-Harry, neked mi a bajod? - vontam kérdőn.
-Niall megsérült! - szorult ökölbe a keze.
Finoman megérintettem a kezét és kibontottam ujjait.
-Akkor menjünk! - húztam volna kifelé.
-Nem, Lisa! Én ebbe nem vonlak bele! Mint ahogy Greg is említette, ez veszélyes rád nézve, ha mellénk állsz! - simított végig a karomon.
-Figyelj, jobb ha előre tudod, én addig nem hagylak békén még nem engeded, hogy veled mehessek! - tisztáztam vele.
Harry megadóan sóhajtott, én ugrándozva mentem az ajtóhoz, magamra kaptam a kabátomat, egy esernyőt is vittem ha szükség volna rá.
-Hova mentek? - kérdezte Nina.
-Niall, az egyik barátunk megsérült, el kell mennünk megnézni hogy van - feleltem.
-Nem jöhetnénk? - csillantak fel szemei a lánynak.
-Dehogy! Ha már magamra hozom a bajt, rátok nem szeretném! - mosolyodtam el.
Majd kimentem a zuhogó esőbe, Harry a nyomomban.
Kint a hideg levegő csapott meg, az esőcseppektől pöttyök rajzolódtak ki a kabátom anyagán, a csizmám minden lépésemnél kopogott az aszfalton. Nagy léptekkel mentem az autóhoz.
Bevágódtunk a Hondámba, természetesen a göndörke vezetett és indultunk oda, ahol megszálltak ideiglenesen.
Egész úton azon járt az eszem, hogy ha bármi komoly baja esett Niallnek, akkor én azonnal megyek azokhoz a vadászok, de akkor lesz ne nevess.
Rácsörögtem apura, hogy elmesélhessem neki ami történt, persze csak azt a részét, amit a vadászok műveltek, de nem vette fel, mire még inkább ideges lettem.
Az út közben csönd honolt az autóban, én is próbáltam lenyugtatni magam, de Harry őrült vezetési stílusa miatt ez kissé nehéz volt számomra. Csak úgy suhantunk az úton, ennek eredményeképpen értünk oda olyan gyorsan.
Mivel neki volt egy incipinci előnye, vagyis vámpír volt, ezért ő gyorsabban tudott futni a szobájukhoz, míg én hátul maradtam és kicsit furcsa volt, hogy ő eltűnt, én meg csak egyedül cammogok ott, ráadásul azt az apró tényt kifelejtette, hogy valójában fogalmam sincs, hogy melyik szoba az övék. És persze, hogy ilyenkor kell kiírni a portához, hogy fél óra múlva itt vagyok!
Na mindegy, elindultam az épületbe felfelé a lépcsőn, nem volt valami nagy szám a hely, szűk folyosók, egyetlenegy lámpa, aminek a fénye eléggé kevéske. Frusztrálva éreztem magam, valami olyan furcsa volt itt, de nem tudtam rájönni, hogy mi. talán maradnom kellett volna az autóban és megvárni még Harry rájön, hogy magamra hagyott.
Szívem folyamatosan hevesen dobogott. Minden olyan sivár és elhagyatott volt, mintha egy rossz horror filmbe csöppentem volna bele, hozzá még a lámpa is kezdett villózni. Nagyot nyeltem és tovább mentem, közben Harry nevét kiabáltam, hátha rálelek, de semmi válasz.
Még lépcső..remek, megindultam feljebb. Újabb szűk folyosó, nem épp erős fénnyel. Az ajtóknak faborítása volt és egy kis ezüst színű kilincs virított mindegyiken.
Aztán csak már arra emlékszek, hogy egy kéz a karomhoz ér, erősen megránt, be a szobába
-HARRY!!!! - kiáltottam el magam utoljára
...innentől mindent homály borított.
*Harry szemszöge*
Gyors iramban száguldottam a szobánkig, ahol nagy erővel vágtam be az ajtót, ami nyikorgással jelezte, hogy a következő ilyennél cserélni kell őt.
A srácok körbe állták Niallt, nem nagyon láttam mi a helyzet vele, s ez még inkább megijesztett.
Befurakodtam Liam és Zayn közé, ahol megpillanthattam Niallt.
Izzadságcseppek hullottak le homlokáról és arckifejezéséből lehetett látni mennyire szenvedett. sosem tapasztaltam még, hogy ennyire rossz állapotba volna. Rám hozta a frászt.
-Jesszus, mi történt? - kérdeztem aggódva és a többiekre néztem.
-A vadászok megtaláltak minket, Niallt sikerült elkapniuk, szerencsére utána el tudott menekülni. de egy halálos szert adtak be neki...S tudod ez mit jelent - mondta teljes komolysággal Liam.
-Ne, ne, nem!!! Ez nem történhet meg! Van megoldás, vagy ellenszer, vagy valami! - örjöngtem.
Megfogtam az egyetlen szekrényt a szobában és nagy erővel a földhöz vágtam, ami reccsenve hullott darabokra. Nagyot vágtam a falba, amibe egy lyuk keletkezett. Tomboltam, megevett a düh.
-Megkeresem aki ezt tette vele és a saját kezemmel végzek vele! - mondtam idegesen
Nem veszíthetem el az egyik legjobb haverom, ő miatta ismertem meg Lisát, ha nem hozta volna oda, akkor nem ismertem volna meg ezt a gyönyörű lányt és nem lettem volna boldog, akár a jelenlététől. Niall volt, aki ezzel a cselekedetével okot tudott annak adni, hogy éljek.
Tényleg....ha már itt tartunk..szépen otthagytam Lisát.
-Srácok, mindjárt jövök! - jelentettem ki.
Lesiettem a motel elé, kint még mindig esett, ez nem is esett, zuhogott inkább teljes erőből. Belestem az autóba, de senki nem volt ott, így azt gondoltam, hogy akkor a portánál lesz. Odamentem, megtaláltam azt az aranyos nénit.
-Jó napot! Nem látott itt egy szép lányt, barna hajjal és gyönyörű csillogó kék szemekkel? - mosolyogtam rá.
-Haha, tán nem a szerelme? - húzódott egy halvány mosoly az arcára.
-Lehet - feleltem.
-Nem, nem láttam erre felé!
-Köszönöm! Akkor viszlát! - köszöntem el.
Volt valami szokatlan a hölgyben, valami kísérteties, talán a mosolya..
Megráztam tincseimet én elindultam a folyosón, hátha ott van valahol és ücsörög, mert nem tudja hova menjen. Hülye Harry, meg kellett volna mondanod neki! - ócsároltam magam.
Aztán mintha valaki a nevemet kiáltotta volna. Teljes erőből futottam a második emeletre, mire odaértem semmit nem találtam ott. Lehet, hogy csak képzelődtem, megőrültem ez alatt a száz valahány év alatt.
Biztonságképp benéztem mindegyik szobába, de Lisa nem volt egyikbe sem, így elindultam visszafelé, utána a földön megpillantottam egy kártyát.
Lisa neve állt rajta..
Hali, jó olvasást :))Itt már bejön az másik új szereplő is, remélem tetszeni fog! :DD
Kíváncsian pislogtam Harryre, vártam a válaszát.
-Hülyeség volna, hisz a vámpíroknak nincsenek érzéseik - húzódott el tőlem.
-Ebben biztos vagy?
közelebb húzódtam hozzá és vállára döntöttem a fejem. Máris éreztem, hogy más légkör veszi körül és az előbbiekben kicsit füllentett.
-Ha szerettelek is, akkor az akkor volt - nyögte ki végül.
-Értem.
Lehunytam a szemem és Harryéhez igazítottam a levegővételemet. Együtt, s békésen szuszogtunk egymás mellett.
-Más vagy, mint akit azelőtt ismertem, megváltoztál. A régi Lisának sokkal gyengédebb volt a csókja és...
-Csssss! - helyeztem a szájára a mutatóujjam.
Az ölébe ültem, ő hagyta. Az ujjammal finoman érintettem a felső ajkát és mindvégig szememmel követtem cselekedetemet. Lehunyta a szemét és közben nagyokat sóhajtott.
Ujjaim felfelé kalandoztak és óvatosan beletúrtam göndör tincseibe, nagyot nyeltem és finoman ajkaimat az övére helyeztem. Nem úgy csókoltam mint az erődben, vadan, hanem lágyan.
Kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. Nem siettünk el semmit, csak ráérősen gyengéd csókokkal jutalmaztuk egymást.
-Erre gondoltál? - motyogtam a csókunkba.
Erre egy férfias morgás hagyta el a száját és erősebben szorított.
-SRÁCOOK, ELMENTEM!!! MAJD JÖVÖK!! - ordította fel nekünk apu.
Annyira megijesztett, hogy leestem az ágyról, rémültében Harry elfelejtett megtartani. Nagy sikítás kíséretében értem földet. Sikeresen bevertem a fejem.
De azonnal talpra ugrottam és sprinteltem lefelé apuhoz, hogy búcsúképpen megölelhessem. Szinte estem lefelé és apu karjaiba vetettem magam, szorosan magamhoz húztam.
-Vigyázz magadra! - néztem rá aggódóan mikor elengedtem.
-Meglesz! te meg ne csinálj olyat, amit én sem tennék! - kacsintott.
Bólintottam és egy puszit nyomtam az arcára. Majd figyeltem, ahogy kisétál az ajtón, beszáll a nagy fekete halottszállító autóba és elhajt.
Egy darabig ott ácsorogtam a falnak dőlve és azon gondolkodtam, hogy miért hagy itt ilyen könnyen és megy el simán, semmi megbánás nélkül. De nem is tesz ellene, inkább beletörődik, hogy ez van és ilyen kevés időt tölt velem. Ilyenkor tudom azt kívánni, hogy bárcsak ne lennénk vadászok, különben akkor még azt sem kellene titkolnom, hogy a barátaim vámpírok és az egyik barátnőm is. De nekem leginkább apahiányom volt, ezek a dolgok mind eltörpültek mellette, de nekem egy kis törődésre lett volna szükségem tőle.
Egy kósza könnycsepp gurult végig az arcomon és a padlón lelt otthonra.
Kezeket éreztem a csípőmre fonódni, meglepődtem tőle, de nem ellenkeztem, fáradt voltam ahhoz.
-Mi a gond? - csókolt le egy újabb könnycseppet az arcomról.
-Semmi..csak álmos vagyok... - feleltem.
Maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.
-Lisa, ne mond ezt! Tudom, hogy valami böki a csőröd, nekem nyugodtan elmondhatod..
-Köszönöm, de majd esetleg máskor.
Végigsimítottam férfias karján, majd kibújtam szorításából, egy csókot nyomtam puha ajkaira, majd megindultam a szobám felé.
Célhoz érve rávetettem magam az ágyra és azonnal elaludtam....
Másnap arra ébredtem, hogy hatalmasat villámlott kint és erre összerezzentem. Nem bírtam a viharokat, kint pedig tombolt, teljes erőbedobással szakadt az eső, hozzá Isten nyila csapott le. A hatalmas dörgéseket fényjelenségek követtek, amik kissé megvilágították a szobát.
-Nyugi, nincs semmi baj - csitítgatott Harry, aki szorosan ölelt magához.
Tehát együtt aludtunk, jó tudni, hogy nem voltam egyedül.
Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő digitális órára, ami negyed nyolcat mutatott, hát ahhoz képest eléggé sötét volt a szobában.
-Te fent vagy? - érdeklődtem suttogva.
- A véred erőteljesebb lüktetésére ébredtem fel az előbb - motyogta.
Tehát vágyik egy kis vörös folyadékra, mégpedig tőlem.
Pár perccel később Harry a hátamra döntött, ő pedig fölém került. Fejével közelebb hajolt a nyakamhoz, göndör fürtjei csikizték az érzékeny részt.
Nyelve érzékien érintette a nyakam csupasz bőrét, a testem bizsergett tőle.
-Nem szabad... - morogta mély hangján.
-Nem baj Harry, nyugodtan.
Megsimogattam a fejét.
Neki nem kellett több, éreztem, ahogy a éles fogait belém vájja és nagyokat kortyol. Nyöszörögtem a szorításában, és az a nagy éhség ami belőle áradt, nem voltam benne biztos, hogy ez oly jó ötlet volt felőlem, mert szerintem ebben a pillanatban jó pár embert csontig ki tudott volna üríteni, hogy az a földre rogyjon, mert kiszáradt.
Akadozva vettem a levegőt, nem bírtam megmukkanni, csak azt éreztem, hogy ennyi elég lenne már, de ő csak tovább szívta, s az erő szivárgott ki belőlem.
Szerencse, hogy hosszúak voltak a körmeim, először jelzésképpen karmolásztam a hátát, de semmi reakciót nem váltott ki belőle, így mélyen belekarmoltam, mire felvisított és leszállt rólam. Én zihálva próbáltam felülni.
-Na végre.. . - sóhajtottam.
Még időben parancsoltam rá.
A seb helyéhez kaptam az ujjam, ami egy pillantás alatt eltűnt, nos igen, egy született vadász szervezete is gyorsan gyógyul, nem olyan gyorsan, mint a vámpíroké, kicsit lassabban.
-Majdnem megöltelek! Jól vagy? - simogatta a karomat idegesen Harry.
-Ha már így jól bekajáltál, akkor én is ennék - ráztam le érintéseit.
Most nem vágytam a babusgatására, vagy aggódására, tudnia kell magára parancsolnia ilyen helyzetekben, de egyefene, elnézem neki, mert állati véren él főképp.
Lekószálódtunk a konyhába, én a szokásos reggelimet fogyasztottam, müzlit tejjel, a fiú meg banánt evett. Olyan érzésem támadt, mintha láttam már volna banánt enni, de lehet, hogy tévedek..
-Mit csinálunk ma? - villantotta meg tökéletes mosolyát Szamárcsődör.
-Mit csinálUNK??? Még mielőtt közös programok terveznénk, aztán az esküvőnket és a gyerekeink szobáját, előtte gondolj bele, hogy ez sosem történne meg - veregettem meg a vállát.
Sértődötten elfordította a fejét, megette az utolsó falat banánját is és annak héját a kukába hajította, majd bement a nappaliba és bekapcsolta a tévét.
Miután én is végeztem, követve Harry példáját, helyet foglaltam a kanapén.
-Ma beszélnem kell Greggel, hogy hátha megtudott e valamit az újdonsült vadászokról, akik tegnapelőtt megtámadtak titeket és ha tud valamit, akkor informállak titeket - avattam be őt.
Így már kevésbé volt mérges rám.
Hatalmasat vágódott az ajtó és no lám, az említett szamár, Greg viharzott be. Levetette a bakancsát, ami kicsit sáros volt, hisz kint még tombolt a vihar.
Aztán odajött hozzánk, majdnem mondta volna amit akar, mikor megállt egy helyben és kíváncsian nézett Harryre. Gondolom addig nem merte mondani, amíg ő ott van a szobában, így elküldtem fel az én szobámba, tudtam, hogy ígyis-úgyis hallani fogja mit beszélünk, de amit Greg nem tud, az nem fáj neki.
Mikor hallotta fentről kedves barátom az ajtó csukódást, belekezdett mondandójába:
-Találkoztam velük!
-Kikkel?
-A vadászokkal, akiket említettél. Épp a közeli erdő felé furikáztam, amikor éreztem valami égő szagot, rögtön leállítottam a motort, kipattantam a járműből és követtem a szagot. Mikor láttam, hogy megérkeztem, megbújtam egy fa tövénél és óvatosan leskelődtem mi folyik ott...
Kicsit habozott, hogy elmondja e, vagy sem.
-Mit láttál?
-Egy jó pár ember, kb. 20-an lehettek, körülállták a tüzet, ahol vámpírokat égettek. Nem egyet, nem kettőt, hanem vagy hatot, hetet. Lisa, láttam! - rázott meg a vállamnál fogva - Tudod, sokat öltem már vámpírt, rosszak, őrülteket és néha jókat is, de biztos vagyok benne, hogy ezek nem tehettek semmi rosszat, de mégis így végezték!
Kikerekedett szemekkel hallgattam a mondandóját, őszintén meglepett, nem tudtam, hogy valamilyen vadászcsoport tud ilyen mélyre süllyedni. Amúgy meg, nem ölünk égetéssel, az kínzásnak számít, csak az életveszélyeseket szoktuk általában, de azt is csak különleges esetekben.
-Ha vadászok, akkor ellenszegültek a szabályoknak! - mondtam.
-Utána néztem, hogy jöttek e vadászok erre a területre, de semmit nem találtam. Megnéztem az adatbázisban is, mindent átkutattam. Csak azt nem néztem meg, ami a szemem előtt volt. Megkerestettem a húgommal azokat a be nem jelentett egységeket, akik szoktak vámpírokat égetni és hopp, meg is találta nekem.
Átnyújtotta azokat a papírokat, amikben benne volt.
-Vagyis ez egy ilyen "magánvállalkozás" féle dolog volna? - néztem rá a lapokra.
-Igen és nézd ezt! - vett ki a kezemből egy bizonyos oldalt, majd egy sorra mutatott benne - "Minden vámpírt elpusztítanak, még azt is aki melléjük áll..." Érted? Még ártatlan embereket is gyilkolhatnak!
Nyeltem egy nagyot, szóval, ha mondjuk Liamet, vagy Niallt, vagy akármelyikőjüket meg akarnák ölni, én meg segíteni próbálnék nekik, akkor engem is megölnek. Tyűha, de jó ezt is tudni.
-A húgom bejöhetne? Mert szegénykét otthagytam az autóba - kérte.
-Ezt kérdezned se kell - mosolyogtam rá.
Greggel már évek óta egymás mellett dolgozunk, öltünk már együtt vámpírt, megoldhatatlan ügyeket fejtettünk meg és segítettünk, mikor a másik elesett. Ő öt évvel idősebb nálam, mindig is a bátyámként gondoltam rá. A húgáról mesélt párszor, de nem ismerem, sőt, még nem is láttam eddig még.
Greg kiment érte, majd vele együtt tért vissza. Aranyos volt, nagy szemeivel érdeklődően nézett körbe a szobába, szeme rajtam akadt meg. Nagyon bájos lány volt, talán annyi idős mint én, vagy kicsit fiatalabb.
Szőke tincsei copfba volt kötve, így még aranyosabbnak tűnt. Nem nagyon hasonlított Gregre, legalábbis így első pillantásra, mivel Greg sokkal nyíltabb és kezdeményezőbb.
Oda mentem hozzá és a kezemet nyújtottam neki.
-Szia, Lisa vagyok!
-Szia, én Nina, Nina Grand - jelent meg halvány mosoly az arcán.
Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van!
A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat.
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt.
"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic
író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader,
mert én se tudtam először. Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések
kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss
bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod.
Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]
Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod
bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha
blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz
bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy
berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott
bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.
Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss
bejegyzéseket tudomásom szerint.
Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek
segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.
/oldalt is megtalálható, a képre kell rámenned ;) /
Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást.
Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!
PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "
-Az az igazság, hogy nem ittam már napok óta nem ittam emberi vért... - nézett fel rám az ölemből.
-De a hajléktalan.... - jelentek meg ráncok a homlokomon.
Harry megrázta a fejét.
-Elkaptam, de kicsit ki voltam bukva, így hozzávágtam egy fához. Nem figyeltem, hülye voltam és egy törött helyes kiálló ágba vágtam, ami azonnal végzett vele. Utána Liamék odajöttek és eltemettük, nem engedte, hogy igyak belőle.
Kicsit megfagytam a kijelentésétől. Ujjaim nem simítottak végig enyhén izzadt homlokán, mintha egy követ vágtak volna belém teljes erővel, sokkot kaptam. Tehát Harry ennyire veszélyes volna? Vajon miért volt ennyire kibukva? Miattam?
Rosszul éreztem magam, hiszen nem tudom mit tettem amivel ezt váltottam ki belőle, én nem akartam semmit sem felbolygatni, még a puszta tudat is fájdalmas volt, főleg, hogy ez egy élő ember életébe fájt, akinek talán mégis voltak szerettei és esetleg akár hajléktalan volt, vagy sem, de mégis volt valaki aki várt rá, de többet sosem láthatja, csak azért mert én egy valamit elkövettem.
-Most félsz tőlem? - csukódtak le szemhéjai.
Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt.
-Igen.
Nem hazudtam, mert értelmetlen lett volna Kicsit megijesztett, de engem nem bántana, legalábbis én ezt gondoltam.
Lábaimat eddig behajlítva tartottam, de most jól esett egy kicsit kinyújtóztatni, sokkal kényelmesebb lett a tőle a helyzet, Harry is jobba bele tudta fektetni a fejét az ölembe.
-Miért? - maradt rezzenéstelen a hangja.
-Mert egy lobbanékony és kiszámíthatatlan embe.....vámpír vagy. Nem tudni mikor pipulsz be és bántasz másokat - mondtam lágyan.
Elkezdtem simogatni az arcát, olyan hideg volt és mozdulatlan, mint a márvány, de mégis kicsit izzadt, ami nagyon meglepő dolog volt számomra.
Szempillái lassan emelkedtek felfelé, így gyönyörű zöld szemeibe bele tudtam nézni.
-Ezt a három nap alatt tudtad így kialakítani rólam? - mosolyodott el.
-Valamennyire ismerős vagy, de csak a tulajdonságaid alapján..
-Vagyis szuper szexi és csábos pasi tulajdonságomra emlékszel? - vigyorgott perverzen.
-Van olyanod is?
-Hé, ez fájt!
Sértődöttséget színlelt, de hát na, nagyon rossz volt a színészkedésbe, annak sohase menjen!
-Szerintem mennünk kéne! - mondtam.
Biccentett, majd elindultunk az autóhoz. Épp nyitottam volna ki az ajtót, mikor Harry elém lépett és megakadályozta ezt.
-Én vezetek! - jelentette be.
Furán néztem rá, hogy miért akarja ezt, de hátráltam pár lépést és engedtem, így én ültem a bal oldalon, az anyósülésbe.
Az út szokványosan telt és unalmasan, elfáradtam a mai napon. A sok információ, na meg azt a lányt sem tudtam hova tenni, egyszerűen csak nem is akartam rá gondolni. Túl sok ez nekem, pár napja még alig tudtam valamit az egész eddigi életemből, amit vámpírok szőttek be, de most már túlcsordult az egész. Szegény fejemben kavalkád volt. Jól ki kell pihennem magam és újból nekilátni ennek.
Fejemet nekidöntöttem az ablaknak és bámultam kifelé rajta, kint már sötétedett, az ég kezdett átmenni a rózsaszín és a lila árnyalataiba és enyhén borult is volt. Úgy nézett ki, hogy vihar lesz még ma, ami nem is árt a természetnek, mivel mostanában elég meleg volt és egy kis folyadéktól a virágok újból életre kelhettek. Érdekes volt, hogy London és környékén már vagy két napja nem esett, ez szerintem rekord.
Harry hazavitt és ott kiszálltunk, gondolom az volt a terve, hogy itt alszik nálam, de ehhez egy csepp kedvem sem volt.
Kiszálltunk, a fiú nekidőlt az autó oldalának, én is kikószálódtam belőle, majd kíváncsian néztem Harryre, aki egy pillanat alatt mintha megfagyott volna, olyan ismerős volt, mint mikor nekem mondta mit tett azzal a turistával, ugyanaz volt a reakciója.
-Minden rendben? - óvakodtam megkérdezni.
Ekkor kinyílt a házunk ajtaja és apu lépett ki rajta, remek, azonnal fagyott meg a vér az ereimben. Ha megérzi, hogy Harry vámpír, akkor vége és persze én is kapok miatta.
-Szia...apu.. - nyeltem egyet.
-Szia drágám! - közeledett felém.
Szorosan magához húzott és megölelt, örültem neki, hogy nem vagyunk olyan hidegek egymással, mint azelőtt, ami nagyon bántotta a mostani énem.
-Ő kicsoda? - vágott mogorva tekintetet és Harry felé intett.
-Ő...hát..ő az egyik barátom.. - találtam ki valami hihetőt.
Apu bólintott egyet, de még mindig az a hideg mogorva tekintet volt jelen az arcán. Minden másodpercben azt gondoltam, hogy felismeri benne a vámpírt.
-Öhm..jól szórakoztatok? Tudod kedves... - nézett a fiúra kérdőn apu.
-Harry - mosolyodott el a srác.
-Nos, kedves Harry, a lányom még sosem hozott fiút ide, mármint Lisa még a környékre sem hozott egy fiú barátot sem, most is ha nem jövök ki, akkor nem látok egyet sem és...ha gondolod bejöhetnél. Én úgyis mindjárt megyek, mert....mert dolgom van.
Komolyan azt hittem mindjárt lelövöm magam, hogy hogy lehet ennyire megengedő, én ha a lányomat látnám egy idegen fiúval nem hogy behívnám, de azonnal küldeném el, hogy többé nem is lássam, de ez én volnék, még jó, hogy nincs lányom, nem nagyon örülne nekem...
Intettem a fejemmel Harrynek, hogy inkább ne tegye, de nem igazán hatottam meg ezzel.
-Persze, nagyon szívesen - villantotta meg elegáns mosolyát.
Nem tudtam nem arra gondolni, hogy már felismerte és esetleg a házban, szemtanúk nélkül szeretne vele végezni. A szívem emiatt hevesen dobogott és az ujjaimat is idegességembe ropogtattam.
Harry csak mosolygott, mikor befelé mentünk, egyszer egy puszit lehelt az arcomra, hogy ne aggódjak semmi miatt.
-Mi Harryvel felmegyünk a szobámba - mondtam.
-Persze, menjetek csak. Ha elmennék, akkor Lisa, szolgáld ám ki a vendégünket! - intett apám rendre.
-Igenis!
Majd megfogtam Harry karját és teljes erőből vonszoltam magam után felfelé. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, nos, igazán féltettem, nem akartam, hogy vér folyjon ma. Különbenis, még csak este fél hét van, ilyenkor még nem öldöklünk.
Bevágódtam az ajtómon és rávetettem magam az ágyamra.
-Kövessem a példád? - vigyorgott rám perverzen.
Forgattam a szemeimet, hogy mennyire perverz tud lenni, igen tudom, ő ilyen, na de akkoris!
-Te ülni fogsz, én feküdhetek - fúrtam a fejem a párnámba.
Zayn illatot árasztott, amitől még jobban hozzá bújtam, hiányoltam az érintését, ahogy a bőre az enyémet horzsolja, a finom érintései mindenhol és lágy suttogása, egyszerűen megbabonázott még az emlék is, megborzongtam tőle.
-Mire gondolsz? - hemperedett mellém a göndörke.
Felültem mellé az ágyra és feljebb húztam a lábam, s karjaimat ráhelyeztem, könyököm érintette az övét.
Mély reszelős hangja hallatán újra a valóságban éreztem magam, ami inkább csalódást hozott, hogy vele vagyok, nem pedig mással. Ez olyan ismerős érzés volt, talán szintén vele kapcsolattal, de hogyan függhetett vele össze Louis. Na jó, tudom, Harry mesélte, hogy vele jártam. Talán akkoris másfajta érzelmeket táplálhattam a göndörke iránt, ez olyan érzelmi megcsalásnak számít. Hmm, legalább érzelmileg már emlékszek több dologra is, meg pár emlékkép ami úgy visszatért.
-Szerettelek? - kérdeztem végül.
-Ezt nem értem...
-Szerettelek amikor Louissal voltam?
Lehunytam a szemem és félig felé fordultam a testemmel.
-Nem tudom, lehetséges.
Ujjaival finoman végig simított az arcomon, amitől pilláim megrebegtek.
-És te szerettél?
Ugyanolyan kellemes hangon beszéltem hozzá, nem voltam kíváncsi, sem erőszakos.
A mai napon annyi ilyen meghitt pillanatunk volt, hogy túl nyugodt voltam tőle. Ő le tudott csillapítani és kevésbé volt kedvem aput kivágni, hogy álljon le a nyüzsgéssel.
Csak nem akart megmoccanni, azt hittem már, hogy itt sincs, ezért kinyitottam a szemem. Szemei csillogtak a vágytól, tudtam mi lesz a válasza erre, de mégis hallani akartam.
![One Direction és a vámpírvadász [Befejezett]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8CLw-5Vv37Lu-nMXAELN6HWj2ZPi76h2W11prf16okJP2cfSXTjpO5abcRNK9fSIvinuH6H6jy748PZUovTnTtR_ZSNzMTViwsktgsEn_vXv3JTWsNC5sL_z26YkoE2faPlKUG5x41Q/s1600/fejl%C3%A9c.jpg)
